Egy trauma megváltoztatta életét: focistából lett pap a dorogi plébános

– A focival való kapcsolatom négyéves koromban kezdődött, a két bátyám vitt le először játszani. Én voltam a kapus, de csak finoman lőtték nekem a labdát, gyakran dicsértek, én pedig a sikerélmények hatására megszerettem a sportágat – idézte fel a labdarúgással való első találkozását Fejes Csaba.

Később a budapesti Don Bosco Katolikus Általános Iskolában a kisebbik bátyjával tagja volt az intézményi focicsapatnak, akkoriban kezdett el ministrálni is. Hatodik évfolyamosként fogalmazódott meg benne, hogy profi labdarúgó szeretne lenni, ezért csatlakozott először a BEAC-hoz.

– Az említett budapesti egyesületnél volt egy nagyon jó edzőm, Tőzsér Péter, ő tanított nekem az olasz és holland focisulikból szerzett gyakorlatokat. Vele később megszakadt a kapcsolat, majd évekkel később az Esztergomi Szemináriumban találkoztunk újra, ugyanis időközben ő lett az Esztergomi Hittudományi Főiskola egyik könyvtárosa – mondta.

Fejes Csaba azt is felidézte, hogy hetedik osztályos volt, amikor testvérével együtt a Ferencvárosi Torna Clubhoz került és az érettségiéig hat éven keresztül játszott a népszerű klub különböző utánpótláscsapataiban. Tehetsége és képzettsége révén a nála idősebb korosztályokban is jóval hamarabb szerephez juthatott.

– Horváth László személyében igazi Fradi-legenda edzett minket, hiszen ő tagja volt az 1965-ös Vásárvárosok Európai Kupáját elnyerő csapatnak. Három éven át 3-4-3-as felállásban játszottunk, akkor még csatár voltam. Kaszás Pál edzőnél már jellemzően belső- és szélső középpályásként, Rubold Péter csapatában pedig már tulajdonképpen – a kapus posztot leszámítva – bárhol bevethető voltam. A kedvencem azonban az úgynevezett szűrő poszt volt – mesélte.

Fejes Csaba az általános iskola után a budapesti Szent István Közgazdasági Szakközépiskola focista osztályába jelentkezett, melynek keretében hetente hét-nyolc edzése volt. Elmondása szerint szülei azt mondták neki, hogy addig foglalkozhat a labdarúgással, amíg az nem megy a tanulás rovására: elszántságát jól jelzi, hogy a tanulmányi eredményei is jók voltak és a sportban is eredményes volt. Aztán tizenöt évesen komoly térdsérülést szenvedett, porclágyulása alakult ki.

– Fél évet ki kellett hagynom, ami miatt meglehetősen csalódott és frusztrált voltam. Mind a mai napig emlékszem, hogy azokban a hetekben elmentem egy közösségi rózsafüzérre és ezen imádság közben minden előzmény nélkül olyan béke és belső öröm töltött el, amit azelőtt soha sem tapasztaltam. Ennek az imaélménynek a hatására elhatároztam, hogy minden nap imádkozni fogok, és az imádságon keresztül fokozatosan személyesebbé vált a kapcsolatom Istennel. Ennek volt a jele, hogy a szentmise, a szentgyónás lelkem mélyéből lett fontos számomra – mondta.

A sérülésből való felépülését követően minden folytatódott tovább – tanult és focizott ugyanolyan komoly szinten –, de már kicsit másként: Istennel. Ezután nem sokkal később, tizenhat éves korában fogalmazódott meg benne először, hogy a papság által Isten „barátja”, szolgája szeretne lenni.

– Szüleimmel is beszélgettem erről a témáról, és ők maximális támogatásukról biztosítottak. Ugyanakkor azt is tanácsolták, hogy mivel még fiatal vagyok, hagyjak lehetőséget más hivatásoknak is, még „ne égessek fel minden hidat”. A vágy azonban egyre inkább erősödött bennem és ennek lett a következménye egy végleges döntés: pap akartam lenni egész szívvel. Az érettségi után abbahagytam a versenyszerű labdarúgást és 2006-tól kezdve hat éven át az Esztergomi Szemináriumban voltam papnövendék, majd a 2011/12-es tanév első félévében diakónusi gyakorlatot teljesítettem a budapesti Mária Szeplőtelen Szíve főplébánián – emlékezett vissza.

Fejes Csabát 2012. június 16-án szentelték pappá Esztergomban, majd 2012-2013 között a Budapest-Rákosfalva Szent István Király plébánián, 2013-2018 között pedig a Budavári Nagyboldogasszony főplébánián szolgált káplánként, vagyis a plébános munkáját segítő atyaként.

Elmondása szerint a labdarúgás a hitre nevelésben, az ifjúsággal való foglalkozásban és hobbiként továbbra is fontos számára. Például azon a két fővárosi plébánián, ahol káplán volt, szombat reggelente összegyűlt a sportolni vágyó fiatalokkal, akik közül többen később aktív tagjai lettek a plébániának, hittanra, illetve ministrálni is jártak. Emiatt úgy véli, hogy ez a sportág egy jó pasztorációs eszköz is. Egyébként a szemináriumban is futballozott és a magyar papi válogatott csapatkapitányaként már hét Európa-bajnokságon is szerepelt. 

Azt is megtudtuk tőle, hogy az elmúlt években többek között Ausztriában, Csehországban, Fehéroroszországban, Olaszországban, és Szlovákiában is megrendezték már a kontinensviadalt és hogy a nemzeti alakulat stabil középcsapatnak számít. Ha minden a terv szerint alakul, akkor idén februárban a temesvári Eb-n újra magára öltheti a címeres mezt, a nemzetet és Dorogot képviselve léphet pályára.

2018-ban az Esztergomi Szeminárium prefektusának nevezték ki, négy éven át elöljáróként segítette a jövendőbeli paptestvérek felkészülését. Mindemellett 2018-tól 2022-ig a főegyházmegyei jegyzői pozíciót is ellátta, illetve 2020-2021-ben ifjúsági referens is volt.

Fejes Csaba 2022. augusztus elsejével vezeti a dorogi Szent József-plébániát, a helyi közösség már a Wech József Közösségi Ház augusztus 6-i avatóünnepsége előtt befogadta őt.

– Nagyon szeretem a történelmet, nagy örömet jelent számomra, hogy a helyiek foglalkoznak a tradíciókkal, a múltjukkal és a Dorogi füzetek helytörténeti kiadványsorozattal. A plébánián két olyan 300 éves dokumentumot találtam, melyek a török idők utáni újrakezdésről szólnak. Egyébként egyháztörténelemből fogok doktori disszertációt írni Keresztély Ágost bíboros 1713-1715 canonica visitatio-ja alapján az esztergomi egyházmegye helyzetéről – mondta.

A plébániai kormányzó megjegyezte, hogy a hívek segítőkészek, jó humorérzékük van és szeretik a focit is. Tudja, hogy egy pap és egy közösség kapcsolata egy bizonyos időszakra szól, de reméli, hogy gyümölcsöző éveket tölthet el Dorogon. Tervei között szerepel, hogy élettel töltse meg a közösségi házat, ezért napközis táborban is gondolkodik, de felmerült benne, hogy a téli hónapokban a fiataloknak igény szerint asztalitenisz vagy egyéb sporttevékenységeket szervezzen. Már vendégül látott nyugdíjas közösségeket is, a jövőben kulturális programok rendezésére is nyitott. Emellett várja a dorogi születésű Vándor Wech József szalézi szerzetes, misszionárius atya boldoggá avatását, de a legfontosabb, hogy ezen körülmények között is Isten barátja szeretne lenni a maga teljességében.