Ki is volt Jászai Mari és miért faragták a szekrényére Petőfi Sándor arcképét?

Kilencvenhat évvel Jászai Mari halála után a Magyar Nemzeti Múzeumba került a legendás színésznő körtefából készült pompás könyvesszekrénye, amelyet mindig büszkén mutogatott a nála vendégeskedőknek. De ki is volt Jászai Mari és miért faragták a szekrényére Petőfi Sándor arcképét?  

Jászai Mari a Komárom megyei Ászár nevű településen született 1850 februárjában, szegény családban. Az édesanyja korán meghalt, az ácsként dolgozó apja pedig nem egyszer véresre verte a nyolc gyerekét, köztük őt is. Akkor sem javult a helyzet, mikor mostoha került a házhoz. A keserves gyermekkorára így emlékezett később: 

Koldus és szennyes falucskában születtem, hetedik gyermeke voltam a szüleimnek (…). Több verést kaptam, mint enni, míg csak hátat nem fordítottam a kedves szülői háznak.

Az apját később sem érdekelte, hogy mi lett a lányából, amikor pedig megtudta, hogy ünnepelt színésznő, csak annyit mondott: Istentelen mesterség.  Jászai Mari hamar a színpadon kötött ki, és gyorsan kiderült, drámai alkat, vérbeli tragika, aki még sokra viheti. 1869-ben került Kolozsvárra, ahol pillanatok alatt nagy kedvenc lett. Egyik este az előadás végén huszonhétszer hívták vissza a színpadra az ütemes tapssal. Bárhová ment, ünneplés fogadta. Így történt, hogy 1875-ben, a kunszentmiklósi vendégjátéka során koszorúkkal, bokrétákkal lepték meg és fáklyás, zenés felvonulást is rendeztek a tiszteletére. 

A nagy álma teljesült, amikor 1872-ben a Nemzeti Színházhoz került Budapestre. Egyre népszerűbb lett, aminek persze volt árnyoldala is. 1882-ben például megírták a lapok, hogy a Rókus kórházba szállítottak egy 21 éves váci cselédlányt, aki kezdetben azt állította, ő Jászai Mari, később pedig azt, hogy nem ő, de sokkal nagyobb művész nála, írja a Facebook oldalán a Magyar Nemzeti Múzeum.

Jászai a legnagyobb tragikák közé került, a Koszorú című lap 1882-ben például a következő jellemzést adta róla: „Az irányt, melyen halad, maga találta meg, nem rövid és kemény harcok után, melyeket saját tehetségével vívott. Büszke lehet diadalára.” 1895-ben egy bírósági ügy kapcsán került be a lapokba. Történt, hogy Jászai egy este Gertrúdot alakított a Bánk bánban, s az egyik jelenetnél viszont a színpadon apródként szereplő két színinövendék hangosan nevetgélni kezdett. Jászai alig várta a jelenet végét és a színfalak mögött lekiabálta a fejüket és az egyikük, Szohner Olga karját meg is rángatta. A fiatal lány családja perre ment, ám Jászai elnézéskérése elegendő volt a bírónak, nem marasztalta el. 

Később is bekerült a neve a rendőrségi hírekbe, méghozzá 1908-ban, amikor az öccse, Jászai Ignác tört az életére, egy pisztollyal akart végezni a színésznővel a részeg férfi, akinek állandóan anyagi gondjai támadtak. Jászai Mari félrelökte a támadóját, így megúszta a merényletet, de nem szerette volna, ha a fegyveres támadásért bíróság elé állítják a férfit. Nem is tették, Jászai Ignác ugyanis napokkal később öngyilkos lett. 

1912-ben aztán arról írtak a lapok, hogy a 62 esztendős Jászai megrendelte a síremlékét mondván, így biztosan elkészül. A régi, lebontott Nemzeti Színház köveiből álmodta meg az emlékművet. Egy évvel később látogatta meg a színésznőt a Pesti Napló. Akkor már nem a Múzeum körúton, hanem a Rudolf tér 6. szám alatt, ott is az 5. emelet, 25-ös lakásban élt. Az újságíró megcsodálta Jászai pompás berendezési tárgyait. Sorra ment a szobákon és így ért ahhoz a szekrényhez, amely néhány hete a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Jászai a korabeli újság szerint következőt mondta a kedvencének számító szekrényről:

Nézd csak meg ezt a Petőfi és Széchenyi-fejet a könyvszekrényem oszlopain. Ezt a szekrényt körtefából csináltattam. A többi bútoraim mind kőrisfából készültek, de a könyvszekrényhez túlságosan léhának találtam ezt a fát. A körtefát jobban szeretem.

Az is kiderült, hogy a pompás könyvespolc tetején a régi, metszett poharakból álló gyűjteményét tartotta, a polcokon pedig a magyar és külföldi klasszikusok könyvei, például Petőfi munkái sorakoztak. A szabadságharc költőjét nagyra tartotta Jászai, olyannyira, hogy a századelőn ébredező Petőfi-kultusz egyik letéteményesének számított. A szekrény amúgy a hazai bútorkészítés Paganinijeként számon tartott Thék Endre üzemében készült.
Jászai Mari idős korában már sokat betegeskedett. Cukorbajjal is szenvedett, mellette érelmeszesedés gyötörte. 1926. október 5-én reggel, 76 éves korában aludt el örökre a János szanatóriumban. A halálos ágyánál a testvére, Jászai József mindvégig ott volt. Jászai Mari hosszú ideje időzött a szanatóriumban és sokan látták, amint az intézmény kertjében magányosan sétál és félhangosan a legendás szerepeiből idéz vagy éppen a kedvenc költőjének, Petőfi Sándornak a verseit szavalja. 

A legendás színésznőt nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben. A halála előtt úgy határozott, hogy az értékes bútorait, műtárgyait árverezzék el, a pénzt pedig adják az örököseinek (gyermeke nem született). A körtefából készült pompás szekrény is így került el Jászai Mari lakásából. De 96 év elteltével immár a Magyar Nemzeti Múzeumban hirdeti a színésznő kivételes ízlésvilágát.  Nyugodj békében, Jászai Mari!