Cuki videók: Tatabánya házőrző kenguruja és törpemalaca minden szívet megolvaszt

Májusban lesz két éve annak, hogy Ekési Pál és barátja, Batics Ferenc útnak indult valami különleges fogásért. Szombathelynél megálltak, ahol állatkertek és vadasparkok számára tenyésztenek állatokat, többek között Bennett-kengurut is. Pali elhozott egy fiatal példányt, akinek azon nyomban nevet is adott. Károly, a kenguru mára szépen felcseperedett, igazi otthonra talált a síkvölgyi kertben. Karesz két tyúkkal él együtt, akik a Rozsda és Pihe névre hallgatnak. A kotlósoknak is külön történetük van. Pihét egy róka fogságából menekítette meg Pali.

Apropó, házőrzés! Karesz receptorai jobban működnek, mint a kutyáké. Menekülő állat a kenguru, éppen ezért kiválóan jelez, minden zajra felfigyel. Óvatosan közelítettünk. Gazdájával olyan nagy az összhang, hogy néhány simogatás után Pali tenyeréből evett. Persze, most nem a kedvenc lakomát kapta, a rózsát, friss fenyőrügyet vagy a bambuszt. Répát rágcsált, mielőtt szokásos erdei sétájukra indultak volna.

A törpemalac története egészen más volt. Már ami a névválasztást illeti. Az állat ugyanis Zsuzsanna napján került Pali síkvölgyi otthonába, így nem is volt kérdéses, mi lesz későbbiekben a sorsa. Hamar házi kedvenc lett. A malacka, köszöni szépen jól van.

– A közhiedelemmel ellentétben ritka okos jószágok – meséli Pali, aki Tamással, a bullterrierrel együtt oktatja őt. Zsuzsi hallgat a nevére és egy pillecukorért cserébe azonnal leül.

Manapság már nem számít kifejezetten ritkaságnak a különleges állatok tartása. Tatabánya belvárosában is él egy minnesotai törpemalac, immáron négy éve. A sertés tömblakásban tengeti mindennapjait, nincs vele különösebb gond. Gazdája szerint az állat a szomszédoknak is segít, bio-fűnyíróként járja a környéket. Hozzátette, nagyon ragaszkodó, intelligens és tiszta állat. Szívesen eszik gabonaféléket, lucernát és kukoricát. Áruk – az újságíró legnagyobb meglepetésére – egy törzskönyves kutyáéval azonos.

– Eleinte mindenki a csodájára járt a malacnak, nem is voltak rövid sétáink. Lépten-nyomon megállítottak, kérdezgettek. A legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy lehet ötven négyzetméteren együtt élni egy malaccal – mondja a gazdája. Azt is elárulta, eleinte voltak apró finomhangolások, míg egymáshoz csiszolódtak, de aztán gyorsan ment minden. Mondhatni, mindketten felnőttek a feladathoz. A fekete foltos sertés szintén, a maga negyven kilogrammjával...