A tardosiak konyhája lett a legnépszerűbb az erdélyi disznóvágó fesztiválon

Az V. Ízig-vérig hagyományőrző disznóvágására, valamint feldolgozó versenyre a finom falatok csábításán túl az érdekes kulturális események is vonzották a látogatókat. Nem véletlen, hogy mintegy kétezren vettek rész a versenyen. És akkor még nem is szóltunk a tizenegy – huszonöt tagú – csapatról... A tardosi „alakulatban szerepelt” Budai Attila is. Vele beszélgettünk a Korondon szerzett élményekről, az Erdélyben elért sikerekről.

– Ez egy rendkívül jó hangulatú, népszerű rendezvény – emelte ki. – Gyakorlatilag mindenből versenyt „csinálnak”, miközben valamennyi résztvevőt díjaznak is. A viadal az úgynevezett fogópálinka felhajtásával kezdődik, amely egyértelműen a gyorsaságra van kihegyezve. Ezt követi a sertések feldolgozása, és a jószág különböző porcikáiból az étel elkészítés. Itt nem a sebesség, hanem a pontosság és a minőség a döntő szempont.

A „mutatvány” a lecsipecsinek nevezett pecsenyefélék elkészítésével indult. Ezt követte a korhelyleves „megalkotása”, majd a májas, a véres hurka, valamint a kolbász „gyártása”. Az öttagú zsűri díjazta a tálalást és az ízek harmóniáját is.

– Igen neves ítészekből állt a zsűri – jegyezte meg Attila. – Szerepelt a döntnökök között a romániai főzőverseny győztese is. A hagyományőrzést a romániai „Felszállott a páva” győztese, illetve a település polgármestere, Katona Mihály vizsgálta. A mi csapatunk hazai fűszereket is vitt magával, hogy megmutassuk, bemutassuk a hazai ízvilágot, mert azért a disznóölés után készített tradicionális ételek elkészítési módjában, ízesítésében bőven akad eltérés a két ország gasztronómiájában.

Budai Attila azt is elárulta, hogy egyéb csemegékkel is kedveskedtek vendéglátóiknak, illetve azoknak, akik az ő konyhájukat, az ő standjukat választották kóstolás céljából.

– Vittünk magunkkal vadételeket, vadszalámit és kolbászt – jegyezte meg beszélgetőpartnerünk. – Emellett negyven liter pálinkával és száz liter jó neszmélyi borral igyekeztünk szűkebb hazánk hírnevét öregbíteni. Bizonyára ennek is köszönhetjük, hogy minket a Legnépszerűbb konyha díjával ismertek el a zsűri tagjai. Népes csapatunk, illetve elmondhatom, mindenki nagyon jól érezte magát, hiszen nem csupán eszem-iszom volt, hanem színvonalas népzenei műsorok, néptáncos előadások szórakoztatták a nagyérdeműt, illetve a résztvevők csodálatos népviseleteket mutattak be. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjük vendéglátóinknak, élükön Katona Mihály polgármesternek és a korondi turisztikai egyesületnek a szíves fogadtatást.

Az óriási médiaérdeklődéssel kísért programsorozatra az elismerések egy részét egyébként a tardosiak ajánlották fel, valamint vitték magukkal Korondra. A díjak, illetve emléktárgyak mind-mind az úgynevezett tardosi vörös márványból készültek.

Itt jártak a tardosiak

Korond Hargita megyében található, a Korondi-medence déli szélén, a Korond-patak völgyében fekszik. A Kebeled-, az Észak- és a Súgó-patakok találkozásánál. Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. A 19. század végén elterjed a mázas kerámia készítése. Akkoriban több mint 360 fazekas dolgozott a faluban. 1962-ben elkezdődött az üzemekben a fekete kerámia gyártása. A korondi székelyek nem csak fazekasságukról voltak híresek, hanem a tapló feldolgozás igazi nagymesterei. Sapkát, kalapot és dísztárgyakat készítettek belőle. A település régi római katolikus templomának építési éve nem ismert, valamikor az úgynevezett román építészeti korszakban húzták fel. Az már ismert, hogy 1533-ban gótikus stílusban átalakították. A templom végül az unitáriusoké lett, 2011-ben újították fel.