Műanyagmentes élet: 10+1 tanács a kétgyerekes vidéki családtól

Bár a műanyagmentes július elnevezésű kezdeményezés több éves múltra tekint vissza, idén minden eddiginél nagyobb visszhangot kapott a közösségi médiában. Célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az általuk napi szinten termelt extrém mennyiségű, nem lebomló műanyag hulladék környezetre gyakorolt veszélyeire, és rávegye a csatlakozókat, hogy egy teljes hónapig mellőzzék otthonukból és az életükből az olyan, gyorsan szemétté váló tárgyakat, mint a PET palackok vagy az egyszer használatos nejlonzacskók (hogy csak a két legalapvetőbbet említsem).

Két kisgyermek édesanyjaként aggaszt, hogy mit hagyunk örökül az utókornak, ezért úgy döntöttem, én is csatlakozom a kampányhoz. Hogy sikerült-e maximálisan „műanyagmentesnek” maradnom? Elárulom: nem. De nem is ez volt a cél. Elindultunk az úton, és hiszem, hogy fokozatosan egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a természettel minél nagyobb harmóniában élhessünk.

Már régóta nem veszek zacskót az üzletekben kihelyezett „tekercsekről”. A szupermarketekben a gyümölcsöt és a zöldséget lemérem, a kapott matricát pedig ráragasztom az egyik darabra. A kasszánál is le tudják őket mérni zacskó nélkül, nekem eddig még sosem szóltak, ha csak felpakoltam az árut a szalagra. Az itthonról hozott vászonszatyorban pedig jól megfér egymás mellett minden zöldáru (szintezni szoktam: alulra kerül a krumpli, a cékla vagy az alma, erre jöhetnek a puhább finomságok, mint az uborka vagy a barack, felülre pedig a paradicsom vagy az érettebb banán.) Az is egy megoldás, ha vásárlás előtt bekészítünk pár darabot az otthon felhalmozott zacskókészletből. Sokáig bírják, és el is lehet öblíteni őket, ha valami kifolyt bennük. Kidobni elég akkor, ha végleg elkoptak. A péksüteményekhez kapott papírzacskók is többször használhatók.

Plusz tanács: Textilszatyrot nem kell feltétlenül venni, megteszi egy régi kispárnahuzat, a gyerek tornazsákja vagy egy promóciós szatyor is.

A PET-palackokat a legkönnyebb likvidálni: elég egy kulacs, amit bárhol újratölthetünk vízzel, teával, limonádéval. Nekem fejtörést okozott, hogy nagyobb összejöveteleken mivel kínáljam a vendégeket. Mióta felfedeztem, hogy a falunkban (Naszályon) lehet szódát rendelni, amit heti kétszer házhoz is hoznak, azóta ez is megoldódott. De a már említett limonádéval, házi szörppel, behűtött teával is várhatjuk az érkezőket. Egy ismerősömnek a víztisztító vált be, ők azzal váltották ki a palackozott ásványvizet. Jó megoldás, ha valaki nem szereti a sima csapvizet.

Előnyben részesítem a csomagolásmentes vagy a papírborítású termékeket. Amiből lehet, ezeket választom. „Halálom” a befóliázott uborka és a műanyagtálcára tett, lefóliázott paradicsom… Ugyanígy nem szeretem a bezacskózott kenyeret sem. Én ide sorolom az ételrendelést is a sok-sok egyszer használatos dobozka miatt; ha csak tehetem, kerülöm, inkább itthonról viszek ételt, vagy pékárut eszem.

Én a legjobban az élelmiszerek terén tudom visszaszorítani a műanyagot. Nagy tésztafogyasztók vagyunk, de a műanyagmentes július jegyében minimalizáltam a bolti száraztészta-vásárlást, helyette pedig magam ügyeskedtem. Na nem tésztát gyúrtam – bár tervezem –, helyette pizzát sütöttem, nudlit főztem, a levesbe galuskát, köretnek meg nokedlit szaggattam (anélkül úgysem asszony a magyar asszony, ahogy a vicc tartja, ugye…).

Mirelit zöldséget jó ideje nem veszek, ugyanígy félkész termékeket sem. A nyár remek alkalom a zöldség és a gyümölcs eltevésére, legyen az befőtt, lekvár, szörp, vagy csak simán mehetnek a fagyasztóba. Amiből lényegesen kevesebb került a kosarunkba a hónapban: joghurt (talán nem is vettem), tejföl, előre csomagolt felvágott (egy-két alkalommal), zacskós kekszek.

Pár hónapja lemondtam a húsról, aminek nagyobb részt érzelmi okai vannak, de mivel az ipari állattartás és a húsfeldolgozás igen környezetszennyező, ilyen szempontból is jó döntés volt. Kezdetben csak pár húsmentes napot iktattam be a héten, ami annak is egészségére válik, aki nem szeretne vegetáriánus lenni.

Apró, de sok műanyag szeméttől mentesítő lépés: tusfürdő helyett áttértünk a szappanra (folyékony szappant meg nem használtunk eddig sem.)

A következő lépés a hajmosó szappan kipróbálása lesz. A fogkefénket is lecseréltük, műanyag helyett bambusz kefét vettünk, ami egyre több drogériában elérhető.

Felfedeztem Amerikát, mikor rájöttem, mennyire jó vízkőoldó a citromsav, ráadásul hatékony folttisztító is mosásnál (előáztatással.) Fehér ruháknál pedig a mosószóda vált be, ragyognak tőle. Szeretném a mosószert is leváltani, de még keresgélek, addig pedig papírdobozosat veszek az eddigi flakonos helyett.

Hat éve, mikor a lányom született, még nem volt ennyire népszerű – vagy csak nem ért el hozzám a híre – a mosható pelenka. Ma viszont egyre többen választják ezt a megoldást. Számtalan márka, típus és minta elérhető a piacon, a használat helyett inkább az okozhat nehézséget, hogy melyiket válasszuk. Szerencsére oktatóvideó is hasonlóan nagy számban érhető el az interneten. Számomra a műanyagmentes július nagy hozománya is ehhez kapcsolódik: megrendeltem az első mosható pelust, és már szemezek a következő szettel.

A műanyag szemetet már évek óta külön gyűjtöm, és nem okoz különösebben nagy gondot. Két kukánk van, egy a „sima” szemétnek, egy a műanyag hulladéknak. A tejfölös, joghurtos poharat, a tejes és gyümölcsleves dobozt (igen, ezek is újrahasznosíthatók!) egyszer átöblítem, és mennek a vödörbe. Nálunk havonta elszállítják nemcsak a műanyag, de a fém és a papír hulladékot is (ez sok megyei településen működik, bővebb információ ITT), és vannak „ufók” (szelektív szemétgyűjtő konténerek) is a faluban.

Se vizet, se áramot, se ételt, semmit! Aki védi a környezetet, az nem fecsérli annak erőforrásait. Ugyanígy: ne halmozz! Bár csak közvetve, de ez is hozzátartozik a műanyagmentes kezdeményezéshez: ha nem veszünk meg felesleges dolgokat, egyúttal lemondunk egy újabb adag potenciális hulladékról is, másrészt nem támogatjuk az esztelen termelést sem.

+1) Környezettudatos nevelés

Nagyon fontosnak tartom a példamutatást, hogy a következő generáció a jó gyakorlatot vigye magával. A lányom hat éves, neki már el tudom magyarázni, hogy miért baj, ha túl sok szemetet termelünk, mekkora károkat okozunk a természetnek. Megérti, hogy a jégkrém helyett jobb választás a tölcséres fagyi (még jobb a friss gyümölcs), és örül, hogy van saját fürdőszappanja.

Nagyon büszke voltam rá, mikor legutóbb hazahozta a táborban kapott csokoládé papírját, mert nem akarta a sima kukába dobni. Mi ezeket a tyúklépéseket tettük meg eddig, és amint mindez rutinná válik, ugrunk is tovább a következő szintre.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy kezdődött a vidéki életünk, vagy milyen nehézségekbe ütköztünk az első téli hónapokban, ITT és ITT elolvashatod.