Gyurcsó Ádám példaképpé válhat!

– Mit érzett, amikor tanítványa pénteken, Csehország ellen beállt, majd győztes gólt szerzett. Ott volt hétfőn a Puskás-stadionban? – kérdeztük Darabos Gábortól, Gyurcsó nevelőedzőjétől.
– Nem tudom elmondani. Talán a legjobb szó rá: különleges volt. Biztos furcsán hangzik tőlem, de azt mondom: örülök, hogy nem sikerült őt elrontani. Igen, elmentem a stadionba. Harmincegy éve jártam ott utoljára, akkor, amikor a válogatottunk kijutott a világbajnokságra. Nagyon boldog voltam, amikor kifutott a pályára címeres mezben. Örülök, hogy labdarúgót faragtak belőle, a Puskás Akadémiáé, a Videotoné is a siker, nemcsak a Tatabányai Alapítványi Sportköré. Nagyon szorítok azért, hogy a későbbiekben se rontsa el a média és ne sérüljön meg.

– Hol találkozott vele először?
– A dózsakerti csarnokban, általános iskola alsó tagozatosainak rendezett focitornán, 1998-ban. A Ságvári-iskola csapatában ügyeskedett. Akkor legalább negyven gyermek nevét és címét kértük el a testnevelőktől. Ádám gyors volt, jól bánt a labdával, kitűnt a többiek közül, rögtön látszott, hogy tehetséges.

– A folytatás meseszerű volt?
– Nem így fogalmaznék. Tény, hogy gyorsan fejlődött, jobb oldali ékként, középpályásként rengeteg gólt szerzett, tizenhat évesen már az ifjúságiak első csapatában játszott, tizenhét esztendősen pedig a Plotár Gyula vezette U19-eseknél. A hétfő esti meccs idején is lepergett előtt néhány emlék, amelyek között azért voltak kiabálások, és persze simogatások is.

– Gyurcsó sikere hatással lehet a TASK játékosaira a későbbiekben?
– Bizonyára mindenki nagyon büszke, hogy ismét eljutott egy tatabányai fiú a válogatottig. Úgy gondolom, példaképet tudunk állítani a nálunk focizó gyerekek elé. Bízom abban, többen gondolják azt a példáját látva, hogy szorgalommal, kitartó munkával idáig is el lehet jutni.

K. L. -->