Váradi Kornél: próbáltunk olyan helyzetet teremteni, ahol mindenki élvezi a kosárlabdát

Váradi Kornél, aki év elején vette át az együttes irányítását, majdnem a felsőházi rájátszásba juttatta csapatát. Az alsóházban elsőként végeztek, több remek teljesítményt is képes volt kihozni játékosaiból. Az interjú során elárulta, hogyan sikerült rövid idő alatt stabillá tenni a csapatot, mi volt az idény fénypontja, illetve röviden kifejtette, milyen célokkal vágnak neki a következő szezonnak. 

 – Január elején vette át az OSE vezetését. Egy korábbi interjúban nyilatkozott arról, hogy az elején kissé ritmustalan volt a csapat. A nézők kívülről látják a dolgokat, azt, hogy milyen eredményeket értek el, nem tudják, hogy mik történnek a színfalak mögött. Mekkora kihívást jelentett rövid idő alatt összehozni a csapatot?
– Tudtuk, hogy sok időnk az nincsen, minél hamarabb vissza kellett rázódnunk. Láttuk, hogy az elején olyan mérkőzések vannak, ahol az akkori formát mutatva nem mi vagyunk az esélyesek. Az volt a cél, hogy azokon a meccseken tudjuk már azt a kosárlabdát játszani, amit mi szeretnénk, az viszont természetes volt, hogy ehhez kellett pár hét adaptáció. A játékosaink jól reagáltak, lehetett látni a játék minden elemében a fejlődést. Limitáltuk az eladott labdákat, sok asszisztunk és tranzíciós kosarunk volt, illetve tudtuk kontrollálni a lepattanókat azokon a mérkőzéseken, amiken domináltunk. Ennek köszönhetően majdnem összejött a rájátszás is.

A rájátszásról

– Természetesen az alsóházi rájátszásban is nagy a nyomás. Mennyire kellett más filozófiával hozzáállni a szezon ezen szakaszához, mint az alapszakasz alatt?
–  Profik vagyunk, nem lehet máshogy. Itt maximum befolyásoló tényezők vannak, például milyen nehéz az mentálisan, hogy pár másodpercen múlt, hogy nem sikerült bejutnunk a legjobb nyolcba, majd jön egy kéthetes szünet, ahol arra kell átállítani az agyunkat, hogy ki is eshetünk. Ez az időszak megtörte a ritmusunkat fizikálisan és mentálisan is, időre volt szükségünk, mire felvettük a ritmust. A csapat tartását azonban mutatta, hogy sikerült megszereznünk a kilencedik helyet.

– A rájátszásban hullámzóan teljesítettek, voltak nagy győzelmek és vereségek is. Mennyire volt nehéz elérni, hogy egy nagy vereség után újból motiváltak legyenek a játékosok?
– A lényeg az volt, hogy folyamatosan frissek legyünk, hogy a játékosok élvezzék még a játékot, függetlenül a szezon nehéz részétől, hiszen ilyenkor mindenki fáradt már. 

 Ez az, ami látszódott, ehhez persze kellett, hogy a nagy győzelmek alatt a szurkolók támogatását mindig élvezhettük. Egy ilyen környezetben egy sportoló nem engedheti meg magának, hogy ne a maximumot hozza ki magából.

– Az Amerikai Egyesült Államok a kosárlabda fellegvára. Az utánpótlás más sportkultúrában szocializálódik, már kisebb koruktól kezdődően. Mennyivel másabb edzeni egy amerikait, mint egy magyart?
– Minden játékos részemről ugyanolyan, mindenki meg szeretné mutatni önmagát. Azonban az amerikai játékosoknál még inkább egy önmaguk felé orientált stílus figyelhető meg. Ebben is különbözik az ő- és az európai kosárlabda kultúrája. Szerintem a kulcs a szezonban az volt, hogy január végén-februárban már ők is úgy adaptálódtak a kosárlabdához, hogy mind védelemben, mind csapatjátékban magasabb szintre tudták emelni a játékukat. DeAndre Gholston a francia első osztályba igazolt, ez természetesen elismerés a klubnak és annak is, hogy remek teljesítményt nyújtott.

– A játékosai a szezonban, főleg az alsóházi rájátszásban sok faultot harcoltak ki. Ez szintén megfigyelhető már az amerikai kosárlabdában, taktikai elemként is alkalmazzák. Az önök csapatánál ez egy stratégiai elem volt, vagy általában így hozta az adott mérkőzés ritmusa?
– Amikor jó védekezésünk van és kontrolláljuk a lepattanókat (ami mindenféleképpen kell a győzelemhez) és ennek segítségével el tudunk indulni gyorsindítású szituációba, akkor nagyobb a különbség ritmusban is. Mi tudtuk, hogy ez egy atléta csapat, a betöréseknél pedig kérés is volt, hogy ilyenkor pontot+1-et szerezzenek kosárlabdázóink. Csak a kettesek nem fogják eldönteni a mérkőzés sorsát, a hármasok azok, amik megváltoztatják a mérkőzés dinamikáját.

– Ha már hárompontosokról beszélünk, kijelenthető, hogy a modern kosárlabdában nagyon nagy szerepet játszik a triplázás. Voltak mérkőzéseik, mikor alacsony százalékkal dobtak a vonalon túlról, ám a palánk alatti teljesítmény, illetve az irányító (Riddley) és center (Polutak) közötti összjáték szépen működött, ami a klasszikus kosárlabdát idézi. Ön szerint mennyire volt kockázatos egy ilyen játékstílussal előállni?
– Nem mondanám, hogy előálltunk ezzel a stílussal. A légiós játékosokon lehetett látni, hogy minőségi kosarasok kerültek ide és meg is tudták mutatni a valódi arcukat, illetve jó dobócsapat voltunk. Ha nagy ritmusban játszunk és könnyű kosarakat szerzünk mind egy-egyből és gyorsindításból, az az egyik legjobb opció. Ezért emeltük a támadások és a labdabirtoklások számát, hiszen ilyenkor belefér az is, ha nem szerez egy csapat annyi triplát, és az is, hogy rosszabb százalékkal dobjanak. 

– A kosárlabda-bajnokságokban általában sűrű a naptár, nagyon sokat utaznak a csapatok. A szezonban, de főleg az alsóházi rájátszásban mennyire volt megterhelő, hogy Oroszlányból elutaznak például Szegedre, onnan a hazautazás után visszaállni edzésbe, majd pár nappal később újból pályára lép az OSE?
– Ez a munkánk része. Természetesen nem jó, ha éjszaka ér haza az ember és sokáig buszon ül mindenki, de ez ilyen. A terhelést mindig próbáljuk úgy optimalizálni, hogy tudjuk, mikor milyen regenerációra van szükség, kinek milyen rehabilitáció kell, és azt, hogy a játékosok fáradtságához tudjuk beállítani úgy az edzésmunkát, hogy frissek maradjunk és éhesek legyünk a mérkőzésre.

Az idény „legjei”

– Ha az ön érkezése óta vizsgáljuk a szezont, akkor melyik pillanatot, mérkőzést emelné ki a legjobbként, illetve mélypontként?
– A legjobbként minden hazai győzelmünket ki tudom emelni, ilyenkor óriási hangulat van. A szurkolók is odahívtak már engem dobolni, ami hatalmas megtiszteltetés volt. 

 A legfájóbb a Pécs elleni mérkőzés, ahol nem volt sok gólpasszunk, több eladott labdánk is volt és nem kontrolláltuk a lepattanócsatát. Ha ez a mérkőzés sikeresen meglett volna, akkor mindentől függetlenül bejutottunk volna a rájátszásba.

– Megkezdte csapata a felkészülést a következő szezonra. Ennyivel a szezonnyitó előtt mennyivel különböznek az edzések, mint a szezon közepén, mikor már mindenki benne van a „darálóban?”
– Ilyenkor van idő erőnlétre fejleszteni a játékost, illetve technikai képzések a jellemzőek, amik előrevetítik, hogy egy játékos az új szezonban milyen feladattal fog játszani, miben kell fejlődnie. Én mindig úgy állok hozzá, hogy ha minden fiatal és magyar játékosnak megvan a lehetősége edzeni, de ezzel nem él, akkor szerintem egy olyan lehetőséget veszít, amit már nem kap vissza. Természetesen kell a pihenés és az is, hogy elmenjenek nyaralni, de az alatt is próbáljuk őket kontrollálni: összejövünk, dolgozunk, kapnak új feladatokat, majd javítjuk a hiányosságokat.

Célok az újabb évadra

 – Ha már új szezon: milyen célokkal vágnak neki?
– Nagy előrelépés lenne, ha egy stabil play-off csapatot tudnánk felépíteni, természetesen ez is tervben van.