A Császár-Ete II. nyerte a versenyfutást a Megye III. Déli csoportban

A Déli csoport mezőnye három helyen változott a 2021-22-es szezonhoz képest: az előző idényben a bajnoki címről az utolsó fordulóban lemaradó és végül a második helyen végző Bakonysárkány felment a másodosztályba, míg a bajnok Dunaalmást és a Naszályt az MLSZ (Magyar Labdarúgó-szövetség) megyei igazgatóságának versenybizottsága északra sorolta. Helyükre a másodosztályból kieső Bana, a Császár-Ete II. (róluk bővebben később) és az egy év kihagyás után újrainduló Réde került.

A bajnoki címért két csapat volt versenyben a szezon során, mégpedig a három új induló közül kettő, a Bana és a Császár-Ete II. A Bana az előző szezonban a 15., utolsó előtti (és egyben kieső) helyen végzett a megyei másodosztályban, de miután egyik harmadosztályú bajnokcsapat, a Dunaalmás és a Tardos sem vállalta a feljutást, valamint több másodosztályú egyesület is visszalépett a harmadik vonalba, maradhattak volna a "megye kettőben". Végül nem vállalták a további másodosztályú szereplést. 

A Császár és az Ete tavaly nyáron fuzionált, ezzel a 16., utolsó helyen végző Császár a hatoddiként záró Ete indulási jogával megmenekült a kieséstől (bár a Banához hasonlóan végül ők is maradhattak volna). Az "összebútorozás" után viszont már két csapatra való játékosa állt a Császár-Ete rendelkezésére, így az egyesület a megyei másodosztály mellett indított egy második számú csapatot a harmadik vonalban is. 

A két bajnokesélyes már az első fordulóban összecsapott egymással Etén, hol 3-1-es banai siker született. A Tárkány idegenbeli legyőzése után Szákszenden a ráadásban sikerült pontot menteni, de az első három fordulóban összeszedett négy pont és az ezzel járó hetedik hely után nem úgy tűnt, hogy a bajnoki címért harcolhat Császár-Ete II. Ezt követően azonban begyújtották a rakétákat, zsinórban nyolc meccset nyertek (köztük a Bakonyszombathelyt 24-0-ra, az Oroszlányt pedig 22-0-ra verték), így az alapszakasz féltávjánál már a második helyen álltak, három ponttal a Bana mögött. 

A második kör első meccsén azonban 1-0-ra kikaptak Banán, így a hátrányuk hat pontra nőtt riválisukkal szemben, és ekkor úgy tűnt, hogy elúszhat a bajnokság. Ezt követően azonban már nem lehetett megállítani őket: a hátralévő 10 meccsüket egyaránt megnyerték, így az első helyen zárták az alapszakaszt, a felsőházi rájátszásban pedig hibátlanok maradtak (öt győzelem), így az utolsó 15 mérkőzésüket egyaránt megnyerve hat pont előnnyel végeztek az élen. Érdekesség: a két aranyesélyes az utolsó fordulóban csapott volna össze egymással, a Banának 36 (!) gólos győzelemre lett volna szüksége a bajnoki cím megszerzéséhez. El sem utaztak Etére... A gólkirályi címet is a Császár-Ete II. játékosa szerezte meg az 58 gólos Gyüszi Levente személyében, aki az alapszakaszban (52) és a felsőházi rájátszásban (6) is a legeredményesebbnek bizonyult. A harmadosztály szintjén tehát jól sült el az egyesülés, a másodosztály viszont már egy másik történet amiről a későbbiekben írunk.

Sokáig úgy tűnt, hogy a Banát senki sem tudja megállítani. A kisalföldiek az első 16 fordulóban mindössze két pontot veszítettek (Dadon játszottak 2-2-t) és előnyük hat pont volt a második helyezett Császár-Ete II. előtt. Április elején azonban beütött a "ménkű": előbb Várgesztesen kaptak ki 2-1-re, majd hazai pályán a Csémtől is 1-0-ra, és máris elolvadt az előny. 

Mivel (azonos számú győzelem mellett) a legnagyobb rivális gólkülönbsége sokkal jobb volt, az alapszakasz végére maradt a második hely, majd miután a felsőházban Szákszenden is kikaptak 6-3-ra, el is veszítették a bajnokságot. Ahogyan már említettük, az utolsó meccsre már el sem utaztak Etére (bár valljuk be a 36 gólos győzelemre vajmi kevés esélyük lett volna, igaz, az ezüstérmüket nem fenyegette veszély). Hiába verték meg tehát háromból kétszer a később bajnokcsapatot, a tavaszi botlások sokba kerültek.

A Csém az előző szezonban elért ötödik helyezés után ezúttal bronzérmet szerzett. A csémiek remekül kezdték a bajnokságot, három forduló után egyedüli hibátlan csapatként álltak az élen, később azonban hullámvölgybe kerültek. Az alapszakasz utolsó 12 meccséből azonban tízet megnyertek, így a harmadik helyen, a Szákszendet négy ponttal megelőzve (az élen álló párostól viszont 11-gyel lemaradva) várták a rájátszást. Ott nemhogy megtartották, hanem még növelték is az előnyüket, így teljesen megérdemelten végeztek a harmadik helyen. Arról nem is beszélve, hogy banai győzelmükkel a bajnoki címért zajló versenyfutásra is döntő befolyással bírtak.

A Szákszend megismételte az előző szezonban elért negyedik helyezését. A csapat döcögősen kezdte a bajnokságot, több meglepő pontvesztése is volt, az őszi idény közepétől azonban egyenesbe jött és a mérkőzései többségét megnyerte. A harmadik Csémtől mindössze négy ponttal lemaradva, az ötödik Dadot viszont 10-zel megelőzve a negyedik helyről várták a felsőházi rájátszást, ahol ugyan már nem sikerült előrébb lépniük, de összességében nem kell szégyenkezniük a szezon során mutatott teljesítményük miatt.

A Bokod az előző szezonban nem muzsikált túl fényesen, a 11., utolsó előtti helyen végzett, egyedül a kizárás sorsára jutott Oroszlányt tudta megelőzni. A mögöttünk hagyott bajnokság azonban már sokkal jobban sikerült a számukra. A bokodiak szinte végig a mezőny közepén haladva küzdöttek a felsőházba jutásért, amelyet az alapszakasz utolsó fordulójában, a Dadon aratott 5-1-es győzelemmel sikerült elérniük. Ott aztán újabb két meccset nyerve meg is előzték a dadiakat és befutottak az ötödik helyre. Az előző szezonhoz képest egyértelmű az előrelépés. 

Hasonló helyzetben volt a Dad is. Az előző szezon kilencedik helyezése után a mögöttünk hagyott bajnokságban ugyan gyengén kezdtek (öt forduló után csak négy pontjuk volt), ezt követően azonban kiváló formába lendültek és sokáig a harmadik helyért küzdöttek. Bár ezt a formát nem tudták az alapszakasz végéig tartani, a felsőházi rájátszásban való részvételt hamar bebiztosították. 

Áprilisban aztán megtört valami: a Bakonyszombathelyen aratott 5-3-as győzelmet követően az alapszakasz utolsó három mérkőzését egyaránt elveszítették (végül az ötödik helyen végeztek), majd a rájátszásban sem szereztek pontot (vagyis zsinórban nyolc vereséggel zárták a bajnokságot) és végül hatodikak lettek. A gyenge szezonzárás ellenére azonban a mögöttünk hagyott bajnokság mindenképpen előrelépés volt az előzőhöz képest.

A Gesztes nagyon szép időszakot élt meg az elmúlt években: a csapat két éve bajnoki címet nyert a Déli csoportban, tavaly pedig harmadik lett. Erre a szezonra azonban kifulladt (kiöregedett?) az érmes generáció, amely ugyan az első öt fordulóban mindössze két pontot veszített (és ekkor még a harmadik helyen állt), később azonban alaposan visszaesett a teljesítménye és visszacsúszott a középmezőnybe. 

Végig versenyben voltak ugyan a felsőházba jutásért, de ez végül nem jött össze, a hetedik helyen végezve az alsóházban folytatták a bajnokságot. Ott azonban nem volt ellenfelük, az összes meccsüket megnyerték és magabiztosan őrizték meg az alapszakasz végén elért helyezésüket. A nyolc gólt szerző Hardi Tamás András pedig az alsóház gólkirálya lett.

A Bársonyos az előző szezonban a 10. helyen végzett, amelyen idén két pozíciót javított. A csapat az alapszakasz nagyjából kétharmadáig versenyben volt a felsőházba jutásért, azonban az utolsó nyolc forduló rosszul sikerült a számára, így a nyolcadik helyen végzett. Ott az öt mérkőzéséből hármat megnyert, így meg is tartotta pozícióját, előrelépve ezzel a 2021-22-es szezonhoz képest.

A Tárkány az előző idényben az alsóházat magasan nyerve végzett a hetedik helyen. Ezúttal az alapszakaszban nem volt reális esély a felsőházi tagság megszerzésére, a csapat nyolc pont hátránnyal a hatodik helyre befutó Bokod mögött kilencedik lett. Az alsóházban összejött három győzelem, de a kilencedik helynél nem sikerült előrébb lépni. Igaz hátrébb sem, de ez a bajnokság így is gyengébben sikerült az előzőnél.

Egy év kihagyást követően tért vissza a 2021-22-es kihagyó Réde. Ha nem is volt fergeteges az újraindulás, a fiatal rédei csapat azonban visszarázódott a megyei harmadosztály mezőnyébe. Az alapszakasz 10. helye után az alsóházi rájátszásban sikerült még két győzelmet begyűjteni, amivel a csapat megtartotta ezt a helyezést. Kezdetnek nem rossz, remélhetőleg újra megindul felfelé a rédei futball.

Bakonyszombathelyen visszaesés történt: a szombathelyiek tavaly nyolcadikok voltak, ez a szezon azonban igazi vesszőfutásként indult számukra. A csapat első pontját a hetedik, első győzelmét pedig a 14. fordulóban aratta (miközben a szezon legnagyobb, 24-0-s pofonját sikerült elszenvedni Etén) fotóját  és mindvégig utolsó volt az alapszakasz során. Az alsóházban azonban két mérkőzést is sikerült nyernie, amivel megelőzte a bajnokság végére teljesen széteső Oroszlányt és ezzel a 11., utolsó előtti helyre futott be. Voltak már szebb időszakai is a bakonyszombathelyi labdarúgásnak...

Előbbi mondatunk hatványozottan igaz az Oroszlányra: a hajdanán még az élvonalbeli tagságért küzdő egykori bányászvárosban mára teljesen lezüllött a felnőttfutball. A megyei bajnokság első osztályából történő két évvel ezelőtti visszalépés után a 2021-22-es szezont nem sikerült végigcsinálni, de a legutóbbit is alig. 

Már az alapszakaszt is az utolsó előtti, 11. helyen zárta a csapat (miközben rendszeresen belefutott súlyos, 10, vagy akár 20 gólosnál is nagyobb vereségekbe), amely az alsóházban az összes mérkőzését elveszítette és a 12., utolsó helyen zárt. A folyamatos létszámproblémák és a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul gyengébb játékoskeret alapján ebben sajnos semmi meglepő nincs, de hiba lenne mindezért azokon a játékosokon elverni a port, akik próbálják életben tartani az oroszlányi felnőttfutballt...