100 éve született világhírű tábla- és falképfestő életműve tárult fel Esztergomban

A száz éve született, világszerte nyomott hagyott tábla- és falképfestő Kákonyi Asztrikra emlékeznek az esztergomi ferences gimnáziumban található galériában. A január 28-ig látható jubileumi kollekcióról Keppel Dániel, a galéria művészeti vezetője többek között így fogalmazott a megnyitón: 

„Az igazi művész Isten művének szemlélője, felismeri, hogy az alkotás nem létezhet alkotó nélkül, tehetségével és tevékenységével egyébként ezt utánozza. Az igazi művész rácsodálkozik a valóságra. A csodálkozás képessége összeköti őt az istenivel, a szenttel, az e világon túlival. Végül pedig az igazi művész megismeri Teremtőjét, akit aztán nemcsak lát, hanem láttat is, akihez közeledik, és másokat is közel visz. Számomra Kákonyi Asztrik igazi művész, mert alkotásain keresztül azt látom, hogy ő egész életével Isten művének szemlélője lett, rácsodálkozott a teremtett és teremtetlen valóság misztériumára, és megismerte, szívébe zárta, majd továbbadta a Teremtő jóságát.” 
Úgy, olyan gyermeki alázattal, mint ahogy azt Szent Ferenc is tette, mikor két ágat kezébe véve hegedült örömében a fölséges és dicsőséges Istennek. 

Annak az Istennek, akiről Szedő Dénes atya is a szimbólumok nyelvén így ír: „A lénye fény. Tőle eredt / mind, ami lett / az ég ölén”, vagy hogy „fényből fakadt fény”, vagy akinek „szava messze fénylett”, sőt, akitől kérhetjük, hogy „fogd a kezem virradatig.” Asztrik atyára is igazak Dénes atya sorai: ő is „áll a fényben”, a „menny­bolt vakítja”, de talán a legfontosabb, és amiről Kákonyi Júlia fog beszélni: hogyan is létezett az az ember, akin átütött az örökkévalóság, akiről igaz ezen kijelentés: „keresztül fénylik rajtad a bíbor örökmécs.” 

A megnyitó alkalmával az alkotó unokahúga, Kákonyi Júlia képzőművész visszaemlékezését hallgathatta meg a közönség, illetve az iskola énekkara által előadott egyházzenei kis koncert emelte az alkalom fényét.