Ecológiától a fasizmusig

Eco több szemiotikai tanulmánya után 1980-ban írta meg, adatta ki első regényét, mely – szerintem – máig a leghíresebb, legismertebb, A rózsa neve című középkori akció-krimit. A most ajánlott könyve ettől lényegesen más jellegű, műfajú, hiszen Az ősfasizmus szaga című kiadvány voltaképpen az író tanulmányainak válogatása. Az Európa Kiadó tavaly, 2022-ben érezte úgy, hogy újra megjelenteti ezt a tudományos ízű, helyenként nagyon is politikai irányultságú antológiát. 

Umberto Eco-nak  ez egy egész életművét tekintve mégis csak kicsiny szelete, hiszen a szemiotikaprofesszor, tudománytörténész, középkorász, esszéista már számos szakmai kötettel tette le a névjegyét és hozta el számára a világhírt. Az ősfasizmus szaga az olasz szerző számára, mivel 1932-es születésű, gyerekkor emlék a Benito Mussolini és pártja által irányított Itália, ugyanakkor ebben a könyvében ezek a gyermekévek és akkor megéltek fontos alapnak, érzésvilágnak, mi több, világnézeti hivatkozásnak számítanak Eco-nál. És mivel az író a fasizmusról értekezik benne, ráadásul a jelenkor vélt, valós fasizmusáról fejti ki gondolatait, azokat baloldali, liberális pártok, politikai tömbök, mozgalmak is szívesen tettek magukévá, mint ügyek és folyamatok értelmezését, megfejtését kódolva. 

Ezzel persze Eco és a halála utáni újbóli értelmezők a kétpólusúságra ítéltetett társadalmi, politikai berendezkedések motorjába öntöttek újabb kenőanyagot a folytatás reményében. A szerző így ír a könyv bevezetőjében: „Az itt egybegyűjtött alkalmi írások a sokféle téma ellenére mind etikai jellegűek, vagyis azt vizsgálják, mit lenne jó tenni, mit nem kellene tenni, illetve mit nem szabad megtenni semmiképp.” A kiadványban tehát ott szerepel a „Gondolatok a háborúról”, az „A vándorlásról, toleranciáról és arról, amit nem tűrhetünk”, a címadó „Az ősfasizmus szaga”, „Az írott sajtóról” és az „Amikor színre lép a másik” című tanulmányok.