2024.11.12. 11:48
A tatai műszerek is kilengtek a napkitöréstől +videó
Nem akármilyen égi jelenséget észleltek a Tatai Csillagdában. Az itt működő amatőr rádiócsillagászok Nagy István vezetésével november 6-án ugyanis ismét napkitörést detektáltak.
Igazi űrbéli látványosságról számolt be nemrég hivatalos Facebook-oldalán a TIT Posztoczky Károly Csillagvizsgáló és Múzeum, ismertebb nevén a Tatai Csillagda. Az intézet amatőr rádiócsillagászai, élükön Nagy István csillagásszal ugyanis sikeresen észleltek és mértek meg egy napkitörést november első hetében.
Ekkora volt a napkitörés
Mint írták, november 6-án egy nagyon erős, X2-es osztályú kitörést produkált az AR3883-as jelzésű napfolt. A csillagda spektrográfja akkor a 36-44 megahertzes frekvenciasávban rögzíti az elektromágneses sugárzást. A GOES műhold röntgendetektorának mérései igazolják az általunk vett rádiókitöréseket.
Mi az a napkitörés?
A napkitörés a naptevékenység leglátványosabb, és legerősebb földi hatásokkal rendelkező megnyilvánulása, melynek során együtt jelentkezik az alábbi három naptevékenységi jelenség:
- Fler, vagyis a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedése.
- Koronakidobódás, vagyis a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe.
- Eruptív protuberancia, vagyis egy, a napkoronában hosszú ideje egy helyben lebegő, a környező gáznál sűrűbb és hidegebb felhő (nyugodt protuberancia) hirtelen, gyorsuló felemelkedése és elszállása.
A fenti jelenségek egymástól függetlenül is előfordulnak, de az esetek mintegy 50-75 százalékában együttesen következnek be, napkitörés keretében. Különösen a legnagyobb flerek, koronakidobódások és eruptív protuberanciák lépnek fel szinte mindig együttesen.
Miért lehet veszélyes egy napkitörés?
Egy napkitörés következtében gyönyörű sarki fényt lehetett látni, olykor akár Magyarország területén is. A napkitöréseknek azonban vannak káros hatásai is: megzavarhatják a kommunikációs és a GPS-rendszereket, de befolyásolhatják más elektronikus eszközök működését is, és súlyosan megrongálhatják az elektromos rendszereket is.
A Carrington-esemény nagyjából 150 éve történt, ez volt az első űrvihar, amit tragikusabbnak számítunk. 1859-ben nem csak világszerte látható sarki fényt okozott, de már károk keletkeztek a korabeli távírórendszerekben is. Ha egy ilyen esemény ma történne, akkor a Föld azon részén, amit ez az űrvihar elérne akár éveken keresztül is súlyos áramellátási problémák lennének – olvasható a hirado.hu egyik erről szóló cikkében.