Közelít a tél?

Elhunyt szeretteinkről megemlékezendő, talán már az utolsó mécses lángja is kihunyt, de összeszoruló szívvel az is megállapítható, hogy lassan a természetnek is elérkezik a halottak napja. Lehet, hogy az írók, költők még színes avarszőnyegről vetnek papírra sorokat. Ám én kopasz fákat, elhagyott madárfészkeket, szélsöprűzte faleveleket látok. Miközben a határban varjak gubbasztanak a tarlón, a tavak peremén „érett” nád neszez. A városban pedig a felöltőket cserélték melegebb kabátra a népek.

Az évszakváltás közeledtének biztos jele az is, amikor a lányokon, asszonyokon „megnyúlik” a szoknya és a vászon anyag is gyapjúra, pamutra cserélődik. Hamarosan a hajadonfőtt is kimegy a „divatból”, és a férfikobakokra sapka vagy kalap kerül. Mindezek a „magvas gondolatok” csak onnan jutottak eszembe, hogy két napig mást sem csináltunk, mint pakoltunk a szekrényekbe. A nyári cipők a felső polcra, hátra kerültek. Elöl és lejjebb most az őszi, téli lábbelik élveznek prioritást. Majd ugyanezt eljátszottuk a ruhatárunkkal is. Azóta a pólók, nyári blúzok, rakott szoknyák, rövid ujjú ingek és sortok összehajtogatva téli álomra szenderültek. Ezen túl, hogy teljesen felkészüljünk a fagyra, hóra, vettünk egy parányi madáretetőt is. Jópofa, de az árába most nem mennék bele, hogy öt, tenyérnyi falapot mennyiért szögeltek össze.

Mindenesetre kipróbáltuk, működik. Jönnek a kirakott szotyolára a cinkék. Hoppá, akkor valóban közelít a tél?