Húsz százaléka volt a túlélésre a koraszülött kislánynak +fotók, videó

– Egy lyukas garast sem adtak volna Szofi életéért az orvosok, amikor megszületett. Természetesen ezt már csak jóval később árulták el nekünk. Szerencsére ez nem tartotta vissza őket attól, hogy erőn felül küzdjenek a megmentéséért. A tatabányai Szent Borbála Kórház PIC osztályának köszönhetem, hogy most négy gyermekes édesanya vagyok – kezdte történetüket Feketéné Tóth Adrien, akivel arról beszélgettünk, hogy ő anyaként hogyan élte meg, hogy koraszülött lett a kislánya. 

Szofi 2021 szeptember 19.-én született a koronavírus járvány idején. Adrienn alig töltötte be a 25. hetet, amikor éjszaka szülési fájdalmakra ébredt. Azonnal a kórházba rohantak, ahol megpróbálták visszatartani a szülést, de végül nem sikerült. Kiderült ez volt az anya és a baba szerencséje is. Ha vissza tartják a szülést feltehetően mindketten belehalnak. Szofi 690 grammal jött végül a világra. Adrienn a következő hetekben a poklok mélyét járta meg. 

Küzdelem a koraszülött Szofiért

– Ha szavakkal kellene jellemeznem, hogy mit éreztem, akkor az a kétségbeesés, tehetetlenség, reménytelenség, önhibáztatás és félelem. Nem voltam felkészülve arra, ami történt. Folyton csak a kérdés volt bennem, hogy miért, miért én, miért az én gyermekem – emlékezett vissza a első órákra az édesanya, aki elárulta, hogy a szülés után még 1,5 hétig érzett fantom mozgásokat.

– Azt hittem megőrültem, A pszichológus hölgy azt mondta, hogy ez is egy gyászfolyamat. Meg kell gyászolnom a várandósságom, mert idő előtt véget ért. Elvesztettem az elképzelt gyermekvárást és szülést. De őszintén úgy gondolom, hogy erre nincs lehetőség, nincs idő. Nem tudsz magaddal foglalkozni. Olyan gyorsan történnek a dolgok. A rossz dolgok. És csak arra gondolsz, hogy haza akarsz menni. Haza szeretnéd vinni a gyermeked, aki egészséges, és ölelni, szeretni akarod – folytatta Adrienn, aki napokig meg sem érinthette kislányát.

– Napokig, hetekig megérinteni sem szabad. Csak nézheted és beszélhetsz hozzá. Tanulod a gépek csipogását, az értékeket a monitoron, mi-mit jelent. Mert azt mondták, ez segít. Tanulod a diagnózisokat. Elesel és felállsz. Újra és újra. A legrosszabb az, hogy nem tudod hol a vége. Meddig kell ott lenned és mit kell még kibírnod – tette hozzá a négy gyermekes édesanya, aki összesen fél évet töltött Szofival a kórházban, ebből 110 napot a PIC-en, vagy ahogy Adrienn hívta a "Csempeországban".

– Az első két hét volt a legrosszabb. Ezt el is mondták az elején. Minden ott dől el. Tíz nap után mentem ki először az udvarra. Elképzelhetetlen, hogy hónapokig kell egy kórházi szobában laknod. Osztoztunk ételen, tárgyakon és az érzéseinken. Segítettük, támogattuk egymást és barátok lettünk. Néhány hét után, saját napi rutinod lesz. A nővérek és orvosok az új, fogadott családod. Beszélgettek hétköznapi dolgokról, segítenek, támogatnak, tanítanak. Mentünk előre, aztán hátra kettőt és újra előre. Nagy segítség volt, hogy a férjem a covid ellenére bármikor bejöhetett hozzánk – idézte fel a történteket Adrienn, aki azt is elmondta, hogy Szofi hol tart most a kortársaihoz képest.

– Három éve húsz százalék eséllyel indultunk neki az életnek. Rengeteg küzdelem áll mögöttünk. Az első évben rengeteg kontrollra jártunk, plusz hetente Dévény terápiára. Ahogy telt az idő, úgy ritkultak ezek. Mára minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Szofi egy egészséges, cserfes három éves nagylány lett. Imádja az embereket és valahogy vonzza is őket. Mindent önerőből ér el, nem adja fel bármi új feladat elé áll. Igazi küzdő, harcos amazon, aki orvos akar lenni, ha felnő. Számunkra ő a legnagyobb pici hős!