Dugó dugó hátán

Már-már szokásos, mondhatni, hogy ha a sztrádán valamilyen baleset történik (vagy sávlezárás, bozótvágás, sávelhúzás), akkor vele párhuzamosan az egyes főút is elbukik. Ahogy ez történt szerda reggel is. 
Így lett egy Győr–Budapest út laza két és fél, a Tata–Budapest út bő másfél óra. Győrnél gázolaj folyt az útra, Szárligetnél teherkocsi hajtott árokba, és ez pont elég volt ahhoz, hogy több ezer sofőr életét nehezítse meg délelőtt. 
És ebben nem segített az se, hogy Tatabányánál, a SZÜV-nél útfelújítás miatt lámpa engedi a megmaradt egy sávon a forgalmat. Volt időm szerda reggel gondolkodni, időt mérni. Takkra ugyanannyi idő jutott annak az 1-2 kocsinak, aki Pest felől tartott Tata irányába, mint annak a több tucat kamionnak és egyéb járműnek, ami a főváros felé tartott volna. 
Tudom, tudom, legkevésbé a balesetekről tehet bármilyen útkezelő, és a felújításokat, egyéb munkákat is meg kell csinálni (a centit pedig már vágjuk az M1-es bővítéséig), de ilyenkor nem lehetne, hogy a menekülőutakon átgondoljuk a forgalomirányítást? Például az egyik irányból értelemszerűen feltorlódott forgalomból több járművet átengedni hosszabb idő alatt, míg a másikon a gyér autószámnak kevesebb időt adni? Időben csak pár perc, de a stressz, a következő balesetveszélyes helyzet kialakulásának csökkentésében óriási lenne a jelentősége... Vagy csak abban, hogy időben odaérjünk, ahova tartunk.