Szavak, mosolyok

A mai napon ünnepeljük ismét a nyelvek európai napját. Pontosabban ezúttal is erről szólnak a hivatalos, figyelemfelhívó híradások, a nap történései. Az alapgondolatként sugárzott információk szerint az évente ismétlődő mai csütörtök Európa nyelvi sokszínűségét állítja reflektorfénybe. A szakmai tények vélhetően, talán csak alkalmanként, gerjesztenek egy-két statisztikai kérdést. Alaphelyzetben Európa a nyelvek tárháza is. A huszonhárom hivatalos nyelv, hatvan őshonos közösség regionális vagy kisebbségi nyelvével ötvözve, fontos nyelvi bázist alkot. Ehhez az erős alaphoz érintőlegesen csatlakoznak a más országokból, kontinensekről érkezők szavai, mondatai. Napjainkban gyakran már csak szavakkal, félmondatokkal, ritka alkalmakkor mondatokkal. A naptár szerinti mai csütörtök az európai nyelvek ünnepének napja. Három fontos céllal hívták életre az ötletgazdák. Fel kell kelteni az emberek érdeklődését Európa nyelvi sokszínűsége iránt. Ösztönözni kell az iskolai és azon kívüli nyelvtanulást. Ápolni kell a nyelvi és kulturális sokszínűséget.

Pár évtizede, miskolci egyetemistaként, Harkov érintésével Kazahsztánba indultam vonattal építőtáborba. Vagontársunk volt egy nagyon szép szöszke, lengyel egyetemista kislány. Sokat beszélgettünk biztató mosolyokkal színezve. Csapata egy órával előttük szállt le a sztyeppén. Azóta sincs hírem róla. A tanulság? Duma közben címet is kell cserélni.