Ősz és élet

Nesze nektek, hőség miatt siránkozók! – gondolhatta az időjárás, amikor nemes egyszerűséggel lekapcsolta a meleget. Mit lekapcsolta! Felére csökkentette. Míg egyik délután még 30 fok körül izzadt, olvadt minden és mindenki, másnap eső, ború és legjobb esetben is 15-17 fok köszöntött ránk. Van humora ennek az időjárásnak, kétség sem férhet hozzá. Mondtam én már egy ideje, hogy az ősz majd egy kedves kedd délutánra esik, és ha csak az e heti előrejelzést nézzük, sokat nem is tévedtem. Szombat-vasárnap ugyanis jóformán november lesz, kell majd a sapka, sál, nagykabát, no meg az esernyő, esőkabát. A fák még zöldek, szép lesz majd rajtuk a dér biztosan, és remek természetfotókat is lehet majd készíteni a ködös-párás, de még mindig életteli erdőkben is.

Azért én jobban örülnék, ha klasszikus ősz lenne még egy kicsit. Olyan, amikor lehet nagyokat sétálni anélkül, hogy fáznék, amikor még nem kell előszedni a csizmát, a vastag pulcsit. Meg merem kockáztatni, a gazdák is jobban örülnének neki. 

Csak sajnos így, ebben a formában ez nem kívánságműsor. Hogy magunk mennyit tehetünk még azért, hogy az ősz ne 1-2 hét legyen, a tél mutatóba hozzon mínuszokat, jó kérdés. Egy azonban biztos. Nemcsak világunk, hanem a magunk élete is halad. Addig élvezzük hát a tavaszt, nyarat, őszt, amíg lehet, mert ha nem figyelünk, elillan az élet, mint hópehely a tavaszias télben.