Olimpikonok: mi lennénk szegényebbek nélkülük

Címkék#olimpikon #jegyzet #Olimpia 2024 #olimpia

Minek ment ki, ha a döntőbe se jutott be? Ha pontszerző se lett? Ha nem nyert aranyat? – ilyen és ehhez hasonló kommentek garmadájával lehet találkozni a közösségi médiában. Szégyellje magát az a fotelhuszár, akinek ennyire futja csak. Mert Milákok, Peklerek, Jackl Vivik, Bartuczok, Vogel Somák nélkül mi lennénk szegényebbek. Nem ők az olimpia nélkül.

Szűr Annamária

Akárhogy is, ezek az olimpikonok (mert bizony, nem csak az érmesek számítanak annak, hanem minden ötkarikás versenyző) az életüket áldozták. Lehet, hogy „csak” másodpercekért, amit a párizsi medencében töltöttek, lehet, hogy csak egy asszóért a páston, lehet, hogy néhány félidőért, negyedért. De biztos, hogy akkor a maximumot, a legjobb eredményt akarták elérni. Mert mindenki szeret győzni.

De nem csak a győzelem számít. Közhely, hogy a részvétel a fontos, de azért, hogy ők részt vegyenek, éveket, évtizedeket áldoztak. Délutánokat, amikor más játszott, estéket, amikor már bulizott, hajnalokat, amikor más még csak a másik oldalára fordult. És ha az aranynál azt kiáltjuk, hogy megcsináltuk, akkor az ezüstnél, ötödik helynél, tizediknél se mondjuk azt, hogy elbuktál.

És főleg ne relativizáljunk, hogy az egyiknél belefér a kiesés, a másiknál a meg a második hely is már-már főbűn. Emberből van az olimpikon is. Ünnepeljük azt, hogy a legjobbak között van. Hogy ha csak a tévéképernyő előtt is, de elvisz minket oda, ahova csak keveseknek van ereje eljutni: a legjobbak közé.

Legyünk büszkék az összes olimpikonra, köztük a Komárom-Esztergom vármegyeiekre különösen: