Spanyol arany

Van nekem egy tengerészkék színű rövid ujjú pólóm, fehér gallérral, apró piros betéttel. A trikó mindkét vállán az angol nemzeti lobogó látható, az elején pedig jól olvashatóan az áll, hogy England. A díszítést, a dizájnt az angol futballszövetség háromoroszlános címere teszi teljessé…

Három évvel ezelőtt ebben a mezben feszítettem a tévé előtt, amikor a Wembley-ben Anglia Olaszországgal játszotta az Európa-bajnoki finálét. Akkor ez nem jött össze, mert a szigetországiak büntetőrúgásokkal elbukták a döntőt.

Mostani Eb-finálé előtt úgy okoskodtam, hogy majd akkor veszem fel ezt a remek szurkolói ruhadarabot, ha az angolok csapatkapitánya, Harry Kane már a markában tartja a kontinensviadal győztesének járó trófeát.  Ám, amikor a spanyol Oyarzabal, három perccel a mérkőzés lefújása előtt, betalált Pickford kapujába, megszerezve ezzel az ibériaiak számára a vezetés, volt egy olyan sanda érzésem, hogy a bírói hármas sípszó után, nem kell a tükör előtt feszítenem „englandos” felsőmben… S lám, igazam is lett, mert a spanyolok végül ezzel a góllal behúzták az Eb-aranyat.

Összességében – azt hiszem – a spanyolok játszották a legjobb focit. Ilyetén megvilágításban pedig elmondható, hogy a végső sikerük is megérdemelt. Persze ettől még én nem lettem boldogabb, viszont a pólót azért nem dobtam el, hiszen ki tudja, nem lesz-e rá szükségem 2026-ban, a labdarúgó-világbajnokság döntője előtt, alatt vagy a szünetében…