Fotókon a Vadorzó története: az akna, aminek tornya Tatabánya fölé költözött

A XII/A aknát Vadorzóként ismerték. Nevét onnan kapta, hogy a Vadorzó-völgyben volt. A beszélgetés elején Dallos István a Tatai-szénmedence bányaüzemeit mutatta be, amelyen az összes akna elhelyezkedése szerepelt. A XII/A közvetlenül a síkvölgyi mellett volt, ahol egyébként sok vízbetörés okozott gondokat, s volt, hogy egy éven át állt is a szénkitermelés. Az előirányzott mennyiséget azonban ki kellett termelni, ezért sorra nyitották az aknákat. Ennek volt a következménye a XII/A is, amelynek a tervezése 1951-ben indult. 

A szénmedencében a számítások szerint 200 millió tonna szén volt, s 1959. októberében termelték ki a felét. A bányák 1987-ig működtek, s a Vadorzóban is ekkor zárt be az utolsó akna, amelyek a tervezett 200 milliónál is több szenet adtak. 

A Vadorzó hat bányász örök sírja lett

A képek az akna építésének időszakát mutatják, a környezetét. Látható az akna, amely a bányabezárást követően a város fölé került, s ma már Ranzinger Vince kilátóként ismert.  Képek láthatóak a bánya mélyéből, a fejtésekről, s Dallos István több bányászattal kapcsolatos kifejezésre is felhívta a figyelmet, mint a lanovka, amely a föld alatt szállította a bányászokat.

Szólt az 1978. februárjában történt robbanásról is, amely huszonhat bányász életét követelte. Hatuk holttestét sosem találták meg. Képet láthatunk arról is, miként tömedékelték el a területet, meddőt hordtak ide, s teljesen betakarták az ipari termelésre utaló nyomokat. Emlékhelyet alakította itt ki.