Igaz vagy tündérmese a Szelim-barlang legendája? Döntsd el te!

Filmforgatások kedvelt helyszíne, családi kirándulások célpontja, Tatabánya közkedvelt turista-látványossága a Szelim-barlang. A Turul-emlékműtől párszáz méterre lévő természeti képződmény hatalmas „örökpanorámás” bejáratával és óriási, égre néző nyílásával valóban olyan, mintha az idők kezdetén sárkányok és varázslatos lények szálltak volna innen a magasba. De vajon hogyan és mi alakította ki ezt a formát? És különben is, éltek benne emberek?

Cseh Julianna régésztörténész szerint nem véletlen, hogy a Szelim-barlang történetét legendák szövik át. A főbejárata éppen Tatabánya felé néz, a városból és az M1-es autópályáról is pont belelátni. Könnyű belelátni izgalmas, talán igaz, talán fantázia-szülte történeteket is.

A barlangról, amelyet régen a bánhidai Szelim luka néven is emlegettek, valóban az a hír járta, hogy egy mérges sárkány lehelete őrzi, ám az valójában egy másik barlang lehetett, amelyben mérgező gázok keletkeztek.

A legenda szerint, amikor török és tatár hordák megtámadták Bánhidát, hét falu népe menekült a barlangba. Ott rejtőztek el, és el is zárták a barlang nyílását, ami így biztonságos menedéket kínált, hiszen a főbejáratot valóban nehéz megközelíteni, és a rókalyuknak nevezett oldalbejárat is olyan, amelyen át csak egyesével lehet bemenni.

A történet valahogy úgy folytatódik, hogy az odabent rejtőzködő helyiek vagy közülük egy nő vízért ment, amikor észrevették őket – talán egy gyerek sírását meghallva − a támadók, akik ezután felülről, az általunk is ismert beszakadáson át tüzet dobtak a barlangba. Ez pedig a bentiek a vesztét okozta.

A kincskeresők mindig is élénken érdeklődtek a Szelim-barlang iránt, gondolván, ha igaz a legenda, és oda menekültek emberek, akkor biztosan vitték magukkal minden javukat, amit meg akartak menteni a törökök elől. A barlangban találtak is Árpád-kori és középkori emberi csontokat, azt azonban máig nem tudni, hogy ezek egy baleset vagy vész miatti tömegsírból származnak-e vagy egy temetkezési helyről. Az első feltárásokon, 1932-ben kutató árkot húztak a barlangba, amely egy neolit, tehát nem őskori, hanem új kőkori, körülbelül 5-6 ezer éves tűzhelyet szelt át. Sok kerámia töredéket, faszenet, állat csontot, barlangi medve csontot és kőeszközöket is találtak ekkor.

Ezt követően kezdték el komolyabban megszervezni és -tervezni a Szelim-barlang alapos feltárását, amit aztán Gál István vezetett 1934-től több szezonon keresztül. A feltárást végzők map mint nap Bánhidáról gyalogoltak fel a barlanghoz a felszereléseikkel, és hozták le onnan a leleteket.

A barlang középső termében, a nagyteremben kezdték meg a feltárást. Tizenkét métert kellett rétegenként lefejteniük. Gál István és csapata öt réteget különböztetett meg. Kimutatták a neandervölgyi ősember nyomát, a legkorábbi leletegyüttest pedig 70-80 ezer évesre saccolták. Találtak kőeszközöket és mamut fogat is. Felmerült az is, hogy talán a tatai neandervölgyiek használták a barlangot átmeneti szállásként. A felső rétegből a legfelsőbb paleolitikum nyoma is előkerült, onnantól kezdve pedig nincs olyan régészeti kultúra, ami átmeneti szállásként ne használta volna a Szelim-barlangot, ahonnan így rendkívül gazdag leletanyag került elő.

A barlang hátsó részében 1994-től a barlangászok folytattak egy „mentő feltárást”. Az volt a feltevésük, hogy lehet a barlangnak egy hátsó bejárata, vagy egy újabb felszakadása, olyan, amilyet a nagyteremben láthatunk. Eközben barlangi medvék csontjai mellett az újkőkorhoz köthető település nyomait találtak meg, még egy oszlopét is. Ám azt nem tudni, miért építettek volna ide házat elődeink, mégis erre utal a furcsa lelet. 
A barlang alatt, a hegyoldalban egy rendes, soros temető nyomait találták meg. A kis kertek végében végig megfigyelhetők voltak egy Árpád-kori vagy középkori temető sírhelyei. Azt azonban máig nem tudni, miért temetkeztek az itt élők a hegyoldalra. 

Lehetséges, hogy vizes, mocsaras terület lehetett erre, hiszen az Által-ér innen egy nagy mocsaras résszel indult a Duna irányába. De az is lehet, hogy minden termőterületet hasznosítani akartak, ezért temetkeztek a hegyre. 
A Szelim-barlang ma is egy szigorúan védett természetvédelmi és régészeti lelőhely. A területén csak megfelelő engedélyek birtokában lehet filmforgatást vagy bármely más tevékenységet végezni, úgy, hogy a barlangnak semmilyen része nem sérülhessen.

A Szelim-barlang titka marad?

Arra, hogy a felszín alatt vannak-e további üregei, máig csak találgatások vannak. Egyszer talán újra nekifut majd egy csapat, hogy kiderítsék, milyen titkokat, leleteket rejt még a mély. Addig pedig megelégszünk az eddig előkerült leletekkel. Például azzal a mamut foggal, ami sok más érdekességgel együtt a tatabányai Múzeum állandó kiállításán látható.