Ió, ció...

Azok a napok voltak a legnehezebbek, amikor a táblán már láthatóak voltak a „Vakáció!!!” betűi. Az, hogy ilyenkor esetleg beszámoló, felelés legyen, vagy dolgozat, már elképzelhetetlennek tűnt számomra. A pad közelsége, az iskolatáska már hihetetlen súllyal nyomta a vállamat. Akkor is, amikor egy kis füzetet kellett csak beletenni a tolltartóval.

Sugár Gabi

Nézem a fiamat, aki becsülettel pakolja be mindennap a táskájába a könyveket, füzeteket. Készül még az év utolsó megmérettetésre. Látom, hogy már fáradt, de nagyon igyekszik. Pedig ő is számolja már a napokat. Sőt! Mást is! A jegyeit folyamatosan ellenőrzi, figyeli. Fáradság ide vagy oda, nagyon nem szeretne rossz jegyet szerezni a hátralévő néhány napban. Tétje van ugyanis a dolognak: a jövő évi havi ösztöndíj mértéke a mostani eredményétől függ.
„Már csak néhány nap, nagyon kell ügyelnem, hogy rossz jegyet ne szedjek össze” – mondta a reggeli alatt, s közben nézte a tányérját. Megértettem. Eszembe jutottak az évtizedekkel ezelőtti tanév végék. Az utolsó napok, amelyek közül a legnagyobb örömöt az utolsó hozta, amikor felkerült a táblára a „V” betű. A gyerekem közben elindult a megpakolt iskolatáskájával a suliba. Nekem meg az jutott eszembe: lehet, hogy ma már nem is írják ki a varázsszót. A digitális táblákra kicsit bonyolultabb talán. Az idők változnak ugyan, de a fiamat látva érzem: a tanév végéhez köthető érzések változatlanok.
Már csak egy hét – a szakiskoláknak! Hajrá!