Gyógyséta

Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy már egy kis hőemelkedésre beveszünk egy fájdalomcsillapítót, pedig az orvosok mindig azt javasolják, hogy hagyjuk egy kicsit dolgozni a szervezetet, a láz segít. Ám vannak olyan helyzetek, mikor az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy otthon feküdjön lázasan. Van, hogy a munkája követeli meg, hogy 38-39 fokos testhőmérséklettel is helytálljon, vagy egy kissé „kellemesebb” szituáció az, ha az egy-két éves gyermek kéri arra a szülőjét, hogy még betegen is játsszon vele. Valamelyest ebből a szempontból hálásak lehetünk azért, hogy a tudomány már ott tart, hogy nem a piócás embert kell kergetnünk, ha meg szeretnénk gyógyulni, hiszen már vannak olyan „csodaszerek”, melyekkel pár nap alatt legyűrhetünk egy markáns torokgyulladást is.

Sokszor álltam sorban a patikában és eközben mindig figyeltem, hogy egyesek gyógyszerekkel teletömött zacskókkal távoznak onnan. Bár a magas vérnyomás még nem érint, köztudott, hogy népbetegségként emlegetik, és sokan próbálják gyógyszerrel lejjebb szorítani a már veszélyes kategóriába tartozó értékeket. Pedig a tüneti kezelés helyett talán jóval előremutatóbb lenne például a mindennapos mozgás beiktatása. A szégyenlősebbek beérhetnék otthoni tornával, vagy egy sétával a lakóhelyükön. A szervezetük hosszú távon megköszönné a fáradozást, a pénztárca nem vékonyodna akkora ütemben, sőt, ha közösségekhez csatlakoznának, akkor még az amatőr sportéletet is sikerülne egy kicsit felrázni.