Macsek Lajos: Kollégáimé is a Lovagkereszt!

– Mikor és miért született az elhatározása, hogy erdész lesz?

– Soha nem akartam más lenni. Azért pontosítom: az általános iskolában, felsősként határoztam el, hogy alaposan megismerem az erdők-mezők világát. Ebben közrejátszottak szép nyári élményeim is Ásotthalmon, ahol keresztapám az erdészeti szakiskolában tanított.

– Melyek voltak a mérföldkövek pályafutása során?

– Az alapokkal kezdem. Egerben erdészeti szakközépiskolába jártam, ahol úgy alakult, hogy én lettem az utolsó érettségiző, mert Mátrafüredre költözött az iskola. Ezután egy évet a Pilisi Parkerdőnél dolgoztam, mint beosztott erdész. Sikeres felvételi és sorkatonai szolgálatom után Sopronban szereztem meg az erdőmérnöki diplomát. Az Ipolyerdő Zrt. Diósjenői Erdészetéhez vitt az utam, a Budapesti Erdőfelügyelőség következett, majd a Pilisi Parkerdő Gödöllői Erdészete és a Budakeszi Vadaspark, ahol kirendelt igazgatóként voltam. A Vérteserdőhöz 2017. szeptemberében kerültem első számú vezetőnek.

– Mi volt a legemlékezetesebb élménye az erdőben?

– Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem tudok választani. Nap mint nap újra és újra találkozom a természet szépségeivel, megoldandó feladatokkal és megoldásokkal.

– Jelenleg mit tart a legfontosabb feladatának?

– Azt, hogy kiváló munkahelyi kollektívát irányíthatok. Hangsúlyozom, folyamatokról van szó az erdőben, itt aztán tényleg igaz, hogy minden mindennel összefügg. Komplex rendszer ez, együtt-gondolkodást kíván, részemről és vezetőtársaim részéről pedig finomhangolást.

– Mire gondolt, amikor átvette a Lovagkeresztet?

– Abban a percben még semmire, sodortak az események. Aztán aznap este egykori és jelenlegi munkatársaim sokaságára gondoltam. Közös érdem, nekik köszönhetem a magas szintű elismerést. Szerencsésnek tartom magamat azért is, mert mindvégig nagy tudásúak, segítőkészek voltak a vezetőim, akiktől sokat tanultam. Hozzáteszem még, arra szintén büszke vagyok, hogy nem csak a szakma terjesztett fel a kitüntetésre, hanem több más közösség, szervezet is.

– Mennyi ideje jut a hobbijaira és a családjára?

– Úgy gondolom, jó az időbeosztásom. Néha nem könnyű a szervezés, de mérlegelek, egyeztetek - megoldom! Az egyik hobbim a koronglövészet, a másik a vadászat. A kérdése miatt úgy alakult, hogy a család maradt a végére, pedig az az első. Feleségemmel, Anitával, illetve gyermekeinkkel igyekszünk minél több közös programot szervezni. Dorottya pszichológus, Kata építészmérnök, Lajos gimnazista. Végül, de nem utolsó sorban miként nekem, úgy mindenkinek kedvence az unokám, a másfél éves Hunor.