Az elhunyt túrázó nélkül már soha nem lesz ugyanolyan a Gerecse 50

A Gerecse 50 teljesítménytúrát 1982 óta rendezik meg, de most, 2024-ben, 42 évvel később teljesen más lesz, mint korábban bármelyik. Hiányozni fog a startvonalnál a süttői Szabó András, aki eddig kivétel nélkül teljesítette a leghosszabb távot. Akár esett az eső, akár fújt a szél, vagy szakadt volt a cipője, ő mindig felkészülten állt a rajtvonalnál, hogy órákkal később büszkén érjen célba. Szabó András idén márciusban tragikus hirtelenséggel 56 éves korában elhunyt. 

A természetet imádó túrázó testvérétől, Katalintól megtudtuk, hogy András idén is készült a megmérettetésre, már éppen készült volna beadni a jelentkezését, amikor egy betegség következtében kórházba került, és sajnos már nem sikerült megmenteni az életét. Bár több túrán is részt vett, kerékpározott, triatlon versenyeken is indult, az örök kedvenc, a fő esemény egész életében a Gerecse 50 volt.

Többször is majdnem kimaradt a Gerecse 50

A 2023-as túrával bezárólag 41 alkalommal teljesítette a távot, de voltak olyan esztendők, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy el tud indulni. Az első alkalom után annyira megterhelte a testét a teljesítés, hogy elmondása szerint abban a pillanatban azt gondolta, hogy soha többet. Ahogy telt az idő, a rossz emlékek elmúltak, a vízhólyagok eltűntek, így a következő alkalommal is rajthoz állt. Egy korábbi interjújában azonban mesélt azokról az esetekről, amikor már nem csak az ő akaratán múlott a nevezése. Volt, hogy sorkatonai szolgálatát töltötte, ráadásul még az előző rendszerben, így korántsem volt biztos benne, hogy el tud szabadulni a túrára. Ő azonban a katonatársaival ellentétben nem csempészett alkoholt a laktanyába, amivel elérte azt, hogy egyedül ő mehetett eltávozásra. Amíg a többség a kocsmába ment ezen alkalmakkor, ő sportolni, és természetesen a Gerecse 50-re. Volt, hogy külföldön dolgozott pár éven keresztül, akkor pedig a hazajutás nehezítette a dolgát. Egy alkalommal lerobbant az autója, de szerencséjére talált segítőkész embereket, és végül hazajutott, hiába nem volt motorféke.

Az 50 alkalom volt a fő cél

Saját elmondása szerint nem hisz a véletlenekben, és minden okkal történik. Az előző példa is ezt támasztja alá, de a következő még inkább. Minden évben megállás nélkül ment fel a Bányahegyre, volt azonban egy év, amikor ez nem sikerült neki, nem volt hozzá elég kipihent. Olyannyira rosszul viselte ekkor a szervezete a túrát, hogy majdnem elájult, de így is le kellett feküdnie pihenni. Amikor kinyitotta a szemét, egy rég nem látott iskolatársát pillantotta meg fölötte, amit ő maga így írt le:

Jó barátjának, a Gerecse 50 túrát megálmodó és megszervező Horváth Zoltánnak minden alkalommal elmondta, hogy az 50. teljesítés után tőle szeretné átvenni a kitűzőt. Sajnos erre már nem kerülhet sor, de abban mindenki biztos lehet, hogy minden évben óvó tekintettel figyeli majd a túrázókat, és természetesen a tájat, a túra útvonalát. Arra a kérdésre, hogy miért indul el minden évben, ezt felelte: „Ha egy szóval kellene válaszolnom, az a szó mindenképpen a szeretet köréből kerülne ki. A hely közelsége, a táj örökös változása, a társaság, és még sorolhatnám, mi mindent ad egy ilyen alkalom.”

Szabó András 42 alkalommal teljesítette szeretett túráját, ráadásul mindig szintidőn belül. A Gerecse 50-ek ezután már soha nem lesznek olyanok, mint előtte.