2024.03.03. 15:24
Barátság és szeretet hatotta át a zarándoklatukat
Nyolcan lengették be az óriás füstölőt, a szerteszét szálló tömjénillat „lelki megtisztulással is felért” a hívek számára. Egy felejthetetlen zarándoklat élményeit hallhattuk a nagyközségi könyvtárban.
Álmok nélkül nem érdemes élni, ha viszont vannak olyan célkitűzéseink, melyek teljesítése némi erőfeszítést is igényelek, sokkal nagyobb a motiváció, siker esetén évekig táplálkozhatunk az élményekből. Olykor ki kell lépni a komfortzónánkból, melyre akár egy zarándoklat is tökéletes.
Fotó: W.P. / Forrás: 24 Óra
857,9 kilométer. Ekkora távot ölelt fel az az élménybeszámoló, melyet a minap tartottak a tokodi nagyközségi könyvtárban. Takács Rita közművelődési szakember, a könyvtár vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd elhangzott, hogy a tokodaltárói Hajnalné Ifjú Adrienn régi vágya volt, hogy bejárja a Szent Jakab-utat (spanyolul El Camino). Nyugdíjba vonulása előtti utolsó napokban elhatározta, hogy beiratkozik egy spanyol nyelvtanfolyamra, ami még nagyobb motivációt adott álma teljesítéséhez. Aztán egy véletlen alkalmával találkozott a tokodi Robotka Zoltánné Rózával, akivel egyébként osztálytársak is voltak és aki végül útitársa lett. A tervezés után neki is vágtak a zarándoklatnak.
Sárga nyíl és fésűkagyló vezette útjukat a Pireneusok lábánál elterülő Somport-hágótól, hogy vízfolyások mentén, hegyek alatt, völgyeken át eljussanak Santiago de Compostela-ba, ahol a legenda szerint Szent Jakab apostol földi maradványait őrzik. Megtudtuk, hogy többféle úton lehet haladni, van, akit a gyógyulás és a lelki béke miatt, mások sport és turisztikai céllal térnek rá a Szent Jakab-útra. Szóba került a zarándok igazolvány kiváltása is, hiszen vannak az út mentén olyan szálláshelyek, melyek csak ezzel az okmánnyal vehetők igénybe.
Fotó: W.P. / Forrás: 24 Óra
– Volt, amikor 30 fok volt, de volt olyan is, hogy 1 fok volt és mindent magunkra vettünk. Az első napokban izomlázunk volt, utána hozzászoktunk a gyalogláshoz. Sokat segített, hogy esténként mindig bekentük a végtagjainkat és hogy 3-4 óránként megálltunk. Az átnedvesedett zoknit lecseréltünk, így előztük meg a vízhólyagok kialakulását – mesélték, majd hozzátették: az egész zarándoklatukat a barátság, a segítőkészség és a szeretet hatotta át.
Számos érdekes épületet láttak a zarándoklat során
Általában reggelente, pirkadatkor indultak útnak, hogy teljesítsék a napi etapokat. Ha jól haladtak, délután 2-3 órára odaértek az aznapi szálláshoz, de volt példa arra is, hogy csak délután 5 órakor pihenhettek meg. A legtöbb egynapnyi táv 34-35 kilométer volt, ami már embert próbálónak bizonyult.– Ahol kőépületben aludtunk, mindegy volt, hogy húszan vagy negyvenen voltunk ott, nem volt reggel oroszlánszag – jegyezte meg mosolyogva Hajnalné Ifjú Adrienn, utalva arra, hogy nem okozott gondot, hogy akár több zarándokkal együtt, egy légtérben töltötték az éjszakákat.
Az élménybeszámoló során hallhattunk azokról a látnivalókról is, melyeket útjuk során érintettek. Mesterséges víztározó, várrom, számtalan érdekes épület előtt elhaladtak, sok helyen szentmiséken is részt vettek.
A spanyol hódítás, gyarmatosítás időszakának kézzel fogható „eredményeként” számos templomban díszesen aranyozott oltárban gyönyörködhettek. Azt is elmesélték, hogy gyakran, újra és újra összetalálkoztak olyanokkal, akikkel a zarándoklat korábbi szakaszaiban egyszer már megismerkedtek.
– Kisebb településeken meg-megálltunk. Általában tortillát ettünk, de a végén már meguntuk. A spanyol tortilla lényegében reszelt krumpli és hagymás tojás összekeverve, serpenyőben megsütve az egyik és a másik oldala is – árulták el.
Kellő kikapcsolódást nyújt a zarándoklat
Az előadók elmesélték, hogy Santiago de Compostelában, a katedrálisban részt vettek zarándok szentmisén. Az Istentiszteleten az asszisztencia a hagyományokhoz híven megtöltötte tömjénnel az óriás füstölőt, a Botafumeiro-t, amelyet aztán nyolc ember lengetett be. Mindennek a történelem folyamán fontosabb jelentősége is volt, hiszen nem mindig volt ilyen jól kiépített a Szent Jakab-út, ennél fogva a zarándokok az útjuk során kevésbé tudtak tisztálkodni. Hajnalné Ifjú Adrienn és Robotka Zoltánné Róza egyébként azt is elárulta, hogy a mostani útjuk során előre megvették a repülőjegyet, így a táv teljesítésekor figyelembe kellett venniük, hogy meddig kell megérkezniük a zarándokvárosba. Tiszta szívvel ajánlották mindenkinek a zarándoklatot, mely különleges élményt, illetve kellő kikapcsolódást is nyújthat a résztvevők számára.
Útközben megismertek két magyar hölgyet, akikkel volt, hogy közösen szálltak meg. Egyik szállásadójuk kigondolta, mi lenne ha ők négyen készítenék el a vacsorát.
– Főztünk lecsós tésztát, de volt vegyes saláta, kenyér, puding és vörösbor is – tették hozzá.
Ahogy közeledtek végső úti céljukhoz, úgy lett egyre nagyobb forgalom a zarándokúton. Láttak számos keresztet, síremlékeket is az út mentén, ami jól jelzi: a zarándoklat egyáltalán nem veszélytelen, van aki soha többé nem tér haza...
Persze érték őket váratlan meglepetések is: előfordult, hogy az előzetesen kinézett szálláshelyük a pandémia és a korlátozások időszaka miatt már régen megszűnt. Santiago de Compostelába az igazi szezonban naponta mintegy 2 ezer zarándok érkezik be, akik alig várják, hogy kiállítsák nekik a zarándoklat teljesítésért járó oklevelet. Az előadók elárulták: szeretnének újra zarándokolni, de még nem döntötték el, hogy az El Camino melyik útját járják végig legközelebb.
