II. János Pál pápát is meglepte az oroszlányi alkotó

Závory Zoltán festményei, grafikái és egyháztörténeti alkotásai mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A napokban emlékszoba nyílt a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtárban.

Az intézmény bejáratánál alakították át a két részből álló helyiséget. Az állandó tárlat a festőművész, restaurátor munkássága előtt tiszteleg, betekintést engedve életébe és művészetébe. Az eseményt Körtvélyfáy Zoltán igazgató köszöntője után dr. Deés Szilvia, az Oroszlány Barátainak Köre elnöke nyitotta meg. Meglepetésként a mester három egykori tanítványa – Sztancsik Zsuzsa, Bárdos József és Zsombolyai Mária – egy-egy emlékezetes „Závory történetet” elevenített fel, majd a Szíjj Irma kamarakórus műsora következett.

Závory Zoltán 1906-ban született Pápán. Gyermekkorát a Bakonyban töltötte, a táj szépségei és a népi motívumok már korán meghatározták művészetét. Később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Bosznai István, Edvi Illés Aladár és Réti István tanítványa volt. A restaurálást Balló Edétől, a falkép festést pedig Dudits Andortól tanulta.

Emlékszoba őrzi az emlékét

Ő készítette II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásának Életünk Krisztus című plakátját. Hosszú pályafutása alatt oltártervek, szentélyrácsok, egyházi zászlók, stációk, gyertyatartók, templomi berendezések tervezője, kivitelezője. Mintegy 280 templomban dolgozott. Köztük, Isten alsógallai, környei és pusztavámi házában is maradandót alkotott.

Závory Zoltán a magyar tájképfestészetben is remekeket alkotott. Festményei a magyar táj lírai hangulatát tükrözik, ugyanakkor sajátos, expresszív stílusjegyeket is hordoznak. Művészetére nagy hatással volt a francia impresszionizmus és a posztimpresszionizmus, de a magyar népművészet motívumai is gyakran megjelennek képein.

Nem csak festőművészként, de grafikusként is alkotott. Plakátjai, illusztrációi és iparművészeti munkái is nagy sikert arattak. Számos díjat nyert, munkássága elismeréseként 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

A művész mindösszesen két évtizedet élt Oroszlányban. 1956-ig a régi vájáriskola igazgatója volt, később a József Attila Általános Iskola rajztanára lett, utána a gimnáziumban oktatott, onnan ment végül nyugdíjba. A város a mai napig nem feledi nevét: 1995. augusztus 20-án elismerő oklevélben részesült, 2005-ben pedig utcát neveztek el róla.