Vízkereszt

Vízkeresztkor szokás leszedni a karácsonyfát. Bár ez egy nagy keresztény ünnep, szerintem kevesen tekintenek úgy a vízkeresztre, mint egy vidám napra. Persze vannak, akik már a karácsonyt követő másnapon igyekeznek megszabadulni a fájuktól, de a legtöbben szeretnének még egy ideig gyönyörködni a díszekben, felidézve a karácsony meghittségét. De az már legkésőbb a túlságosan hangos szilveszter ideje alatt oda lesz.

Körtvélyfáy Dina

Valahogy mindig úgy érzem, a január az egyik leglehangolóbb hónap. Vissza kell rázódni az unalmas hétköznapokba, a munkába, újra fel kell venni a tempót a mókuskerékben. Elfogy a mézeskalács, nincs több töltött káposzta, véget érnek a végeláthatatlan karácsonyi rokonlátogatások. Hirtelen üres lesz minden, lekerülnek a karácsonyi díszek az ajtókról, az ablakokról.

Ugyanúgy későn kel fel a Nap és korán sötétedik, de már nincs mire várni, hisz a tavasz még túl messze van. És még szedjük le a karácsonyfát is! Igazán szomorú foglalatosság elcsomagolni a csillogó díszeket, amelyeket utána csak a következő decemberben látunk újra. Mi egyszerűen átvágtuk a gordiuszi csomót. Évek óta nem szedjük le a mini karácsonyfánkat. Megspóroljuk a szomorúságot, ami a díszek elrakásával jár, decemberben pedig nem kell a díszítéssel bajlódnunk. Ez aztán a magyaros furfang! Mondjuk lehet, hogy valaki csak lustaságnak nevezné...