Nem ismer lehetetlent a tatai fodrász: aranykoszorús mester lett

Reggel 7 óra, nyílik a tatai kis fodrászat ajtaja. Egy pici lányt hoz édesanyja az első hajvágására. Mint mondja: a gyerek szemébe lóg a hosszú haja, ami nagyon zavarja. Csatot nem engednek a bölcsibe, így marad az olló. A kislány kicsit megilletődve, de bátran ül a nagy székbe, nyakára már kerül is a kendő és előkerül az olló. Bíróné Csuka Ildikó közben elárulja, hogy az egész család hozzá jár hajvágásra. 

Legnehezebben a fiúk adták a fejüket a frizurához, korábban megoldották otthon hajnyíróval. A férj szerint a felesége és a lánya "csacsogni" jár a fodrászhoz, ő pedig nem az a beszédes típus. De végül csak beadták a derekukat, azóta pedig ők is visszatérő vendégek. És Ildikó szerint bizony jókat beszélgetnek a székben töltött idő alatt. 

Ugyanis egy fodrász nem csak az új trendekhez kell hogy értsen, kicsit barát, kicsit pszichológus, kicsit tanácsadó és mindenképpen nagyon jó hallgató kell, hogy legyen. Ildikó elárulta, hogy minden vendégének ismeri legalább névről a szűkebb családját. Velük izgulta végig az érettségiket, az esküvőket, a házvásárlást. Közösen örültek a sikereknek, vagy gyászolták elvesztett szeretteiket. Mert fodrászként nemcsak a hajak, de a lelkek ápolójának is kell lenni. Amit sajnos a fiatalabbak már elfelejtenek. Ildikó azonban még a régi generáció képviselőjeként mindenkit, aki beül a székébe kicsit a családtagjának érez. Ráadásul nem ismer lehetetlent, ha frizuráról van szó. Természetesen Ildikó sem ismer minden trendet, de az egyre több és jobb online képzések segítségével kellő odafigyeléssel és tudással fog nekiállni a feladatnak.

Talán ezért is merült fel neve tavaly, a Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi- és Iparkamarában, amikor az aranykoszorús mesterek díjazása került szóba. Ildikót azonban váratlanul érte a megtiszteltetés. 

– Amikor a telefonban mondták, hogy a kamarától hívnak, azt hittem, hogy a tagságom miatt keresnek. Nem is kapcsoltam, hogy miért is kérik el az önéletrajzomat. Csak amikor mondták, hogy a díjat mikor és hol kellene átvennem, esett le, hogy milyen megtiszteltetés ért. A mai napig nem vagyok biztos benne, hogy kinek a javaslatára jelöltek a díjra – mondta Ildikó, aki arról is mesélt, hogyan lett belőle fodrász. 

– A nyolcvanas évek elején nagyon népszerű szakma volt a fodrász. 

Illetve a tatabányai szakképzés végzős diákjainak vizsgáztatásában is részt veszek – tette hozzá a tatai fodrász, aki közben be is fejezte a kislány frizuráját. Egy tündéri frufru keretezi a bájos babaarcot. Az édesanya pár jótanácsot is kap a frizura mellé. Ha nagyobb lesz mindenképpen növesszék meg neki elől is a haját. Közben az új vendég is megérkezett, így már csak pár mondat fért bele az időbe. Ildikó elárulta, hogy sokszor marad bent este 8-ig, másnap pedig 7 órakor már jön az első vendége. Reklámra nincs szüksége, hiszen a jó frizurák maguktól hozzák az új vendégeket. Bár már igy is mindig tele a naptára.

– Arra nem emlékszem már, hogy miért döntöttem a fodrász szakma mellett. Arra azonban jól emlékszem, hogy az akkor nagyon drága pénzbe kerülő szép hajasbabáimat mind megnyírtam. Akkor édesanyám egyáltalán nem dicsért meg érte. Természetesen ma már neki is én vágom a haját – mosolygott Ildikó.