17 órája
A miénk
A magyar a hivatalos nyelv kis hazánkban, erről szól egy száznyolcvan évvel ezelőtti törvénycikkünk. Elfogadásának napjára emlékezve, emlékeztetve döntött úgy tizenhárom esztendővel ezelőtt az Országgyűlés, hogy november 13. a magyar nyelv napja.
Az 1844. évi törvény nem cifrázta túl a változást. Arról szólt, hogy a kegyelmes királyi leiratok, előadások, válaszok és intézvények a továbbiakban egyedül magyar nyelven adassanak ki. Bátran és teljesen jogosan gondolhatja úgy bárki, hogy napjainkban a hivatalos szövegeket enyhén szólva nem mindenki érti pontosan. Pontosabban sokaknak csak részleteiben megfejthető, hogy miről szól egy-egy okmány. Tovább haladva ezen az úton, az idősebb generációnak már segítséget kell kérnie a gyerekektől, unokáktól egy-egy reklámszöveg megértéséhez, az újonnan vásárolt műszaki eszköz, berendezés, gép működtetéséről szóló használati utasítás értelmezéséhez. Fokozza a kavargást például az új sportágak elnevezése és a számítógépes kifejezések kavalkádja is. Ifjabb honfitársaink már otthon vannak ebben a változó nyelvezetű világban. És ez így van rendjén. Napjainkban több olyan természetes használatú szavunk, kifejezésünk van, amelyet szüleink, nagyszüleink nem értettek. Ma már a miénk is. Sokak gondolatai között talán máig él a polihisztor, politikus, közgazdász, író, közlekedési miniszter Széchenyi István klasszikussá vált mondása: Nyelvében él a nemzet.
