81 hős sírja lett a bánya 73 éve, most is fejet hajtott előttük Tatabánya +fotók, videó

Egyre kevesebben vannak akik éltek a hazai bányászat legsúlyosabb katasztrófájának idején, de leszármazottjaik és az egykori bányászok a mai napig megemlékeznek a föld mélyén történt tragédiáról. A hagyományok szerint idén is koszorúzással emlékeztek a hősi halált halt bányászokra Tatabányán, a Bányász Kegyeleti Emlékműnél december 30-án szombaton délután. 

Az eseményen Dörnyei Vendel jegyző mondott beszédet, aki szerint az, hogy bár már 20 éve nem működik bánya a városban, de még 73 évvel a tragédia után is ilyen sokan megemlékeznek a mélyben meghalt bányászokról, azt jelenti, hogy munkájuk fontos volt mindenki számára és és áldozatuk kiérdemli a közösség tiszteletét. 

− Úgy gondolom, hogy ebben a bányaszerencsétlenségben minden tatabányai szíve benne van. És mindannyiuk szíve a mai napig összeszorul, ha ilyen hírről hallanak − tette hozzá a jegyző, majd Németh László, a Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány elnöke köszöntötte a megemlékezőket. Elmondta, hogy kevesen emlékezhetnek koruknál fogva az 1950-ben történt eseményekre, de arra még ő is tisztán emlékszik, amikor 78-ban megszólaltak a mentők szirénái. Akkor 26 bányász halt hősi halált a mélyben. Az egész városra csend borult a hírre, az egész város gyászolt.

A köszöntök után elhelyezték az emlékezés koszorúit, illetve a bányászhimnusz is felcsendült.

Mint ismert: 1950. december 30-án az éjszakás műszakba 113 tatabányai, vértesszőlősi és héregi bányász szállt le az aknába. 23 óra 20 perckor nagy területre kiterjedő sújtólég- és sorozatos szénporrobbanás történt. A berobbanó metán és szénpor elképesztő pusztítást végzett. A robbanás olyan nagy volt, hogy a bánya területén a légvezetékre beépített légelzáró ajtókat szétzúzta, és így az egész bánya levegő nélkül marad. Ezért a robbanástól távolabb dolgozó bányászok, akiket a robbanás nem ért el, megfulladtak. Rájuk emlékezve a minap egyébként Vértesszőlősön is szerveztek megemlékezést.