Egykori rabtábor helyén emlékeztek Csolnokon az 1956-os forradalom és szabadságharcra +fotók

A megemlékezésen a képviselő-testület és a Csolnoki Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület nevében köszöntötték a jelenlévőket, majd a Himnusz alatt Kovács Bence önkormányzati képviselő felvonta a forradalom jelképének számító zászlót.

Kolonics Péterné polgármester beszédében felidézte, hogy 1951-ben kezdődtek meg az építkezések a község határában lévő Kecske-hegyen. A csolnoki munkatábort létrehozó szerződést a Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) és a Dorogi Szénbányászati Tröszt 1952. április 30-án kötötte meg, mely ténylegesen 1953 őszén kezdte meg működését.

– Az hogy elítéltek és civil bányászok együtt dolgoztak, pozitív minőségi különbséget jelentett az elítélteknek egy börtönbeli munkával szemben, mivel élő kapcsolatuk volt a külvilággal. Ugyanakkor a hatalom részéről megvolt a politikai szándék a kevert munkahelyek felszámolására – mondta.

A munkatáborban lévő elítéltek száma fokozatosan nőtt, 1956 áprilisában 1009 fő töltötte ott „büntetését”, ez az eddigi ismert legmagasabb létszám. A politikai foglyok voltak a legtöbben, de kis számban bűnözők is raboskodtak ott. Kolonics Péterné arról is beszélt, hogy az elítélteknek a börtön után a szénbánya minőségi változást jelentett, és bár a munkakörülmények nehezek voltak, a táborban szabadon mozoghattak, az élelmezés és a bánásmód is emberibb volt.

1956-ban a forradalom kitörésének híre napokkal később eljutott a községre is. 1956. október 28-án létrejött az egyezség az őrség és a rabok között, másnap két főügyész érkezett a táborhoz, hogy megkezdjék a foglyok felülvizsgálatát. Október 30-án két teherautó indult el a szabadultakkal, október 31-re pedig kiürült a tábor. Felidézte, hogy az egykori politikai elítéltekkel 1992 óta emlékeznek együtt Csolnokon. Az elmúlt évtizedekben Sólyom László egykori köztársasági elnök és Boross Péter korábbi miniszterelnök is tiszteletét tette a községben. 2017-ben konferenciát tartottak a magyarországi kényszermunkatáborról és még abban az évben felavatták az IX-es aknánál az emlékművet. Kolonics Péterné végül megjegyezte: 1956 eseményei mára már beépültek a csolnokiak kollektív emlékezetébe. Úgy véli, hogy a rabok baj- és rabtársaik szolidaritásának és saját lelkierejüknek segítségével élték túl a borzalmas megpróbáltatásokat.

Idén a bokodi KaDarka Társulat készült ünnepi műsorral, „A piros ruhás lány – igaz történet az oroszlányi rabtáborból” című darab egy részletét adták elő. Ezt követően az egykor Csolnokon raboskodó dr. Ernst Ervin, az 1945-1956 Közötti Magyar Elítéltek Politikai Közössége Ügyvezető Tanácsának tagja mondott beszédet. Felidézte, hogy 67 évvel ezelőtti szabadulásukat a csolnoki barátaikkal, volt munkatársaikkal, a forradalmi bizottság tagjaival és a bányavállalat dolgozóival közösen saját maguk intézték el, szervezték meg. Beszélt arról is, hogy a szervezetük által országszerte elhelyezett emléktáblák az összefogást, az együttérzést és a szolidaritást állítják középpontba.

Elmesélte az internálótáborok történetét is, majd megjegyezte, hogy a recski kőbánya megszűnését követően az ottani rabok közül sokan átkerültek Csolnokra. Kijelentette, hogy Argentínától Spanyolországon át a Szovjetunióig sok diktatúra volt a világban a XX. században, de ezekben az a közös, hogy idővel mind megszűntek. Végül emléklapokat adott át Bérces József korábbi, illetve Kolonics Péterné jelenlegi polgármesternek a szervezet és az önkormányzat közötti együttműködés elismeréseként.

A beszédek után elhelyezték az önkormányzat, az 1945-1956 Közötti Magyar Elítéltek Politikai Közösségének, a Magyar '56-os Szabadságharcos Hagyományőrző Veteránok Világszövetsége Egyesületének, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesületnek, illetve a Csolnoki Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek a koszorúit is. Az esemény végén a Bányászhimnusz eléneklésével emlékeztek meg Fleischmann Dezsőről, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület vezetőségi tagjáról, a Bányászati és Ásványgyűjtemény közelmúltban elhunyt vezetőjéről.