A kalauz

A termetével is tekintélyt parancsoló kalauz megértéssel, nyugalommal válaszolt mindenkinek. Azt is elárulta: néhány járattal korábban még egy plusz buszt is sikerült beállíttatnia. Ötöt indított Tatabányára. Felszállt ő is a buszra és széles mosollyal számolta az utasokat. Mikor látta, hogy van még néhány hely, lement a jármű mellé és kedvesen invitálta az újonnan érkezőket, majd szólt a sofőrnek, hogy indulhat. Elköszönt és felszállt a mögöttünk lévő járműre.

Kelenföld – Tatabánya. Történet Pesten, amely manapság sokak számára mindennapos. Kétszer kellett egymás után utaznom a fővárosba a vonatpótló buszokkal, sajnos csak az egyik nap találkoztam a kedves kalauzzal. Hazaértem másnap is, de valahogy hiányzott a fiatalember segítőkészsége. Tán azért is, hogy ellensúlyozza azt a sok kellemetlenséget, amelyet utasként tapasztalhatunk, ha a fővárosba utazunk. Nem irigylem azokat, akik naponta ingáznak. Ha a kedves kalauz van szolgálatban, még akkor sem. Nincs beálló és bár csodás ősszel ajándékozott meg az október, előbb utóbb jön a rossz idő. Bízom a kedves kalauzban. Ahogy a plusz buszt, tán ezt is elintézi nekünk.