November közepéig látható a Tájoló Környén

Az alkotó párost rokoni szálak fűzik Környéhez, s nem első alkalommal mutatkoznak be a faluban. Ezúttal 60 alkotás ékesíti november 17-éig a falakat, és egyetlen sem akad közöttük, amellyel korábban már találkozhatott a közönség. A festmények megidézik a régi környei iskolát és plébániát, a templomot, főutat, a falut esti fényekben, s mellettük további csodálatos helyszíneket: Ausztráliát, Jósvafőt, Mártélyt, Nagybörzsönyt, Tarjánt, és természetesen a nyergesújfalui tavakat, a Duna-partot.

A megnyitón a Környei Magyar Dalkör moldvai dalokkal szintén távoli vidékre repítette a vendégeket, majd Mihelik Magdolna, Nyergesújfalu polgármestere ajánlotta az alkotásokat az érdeklődők figyelmébe.

Minden képhez, épülethez kötődik valaki, egy régi falurészlethez, templomhoz mindenki tud lelkileg kötődni, hiszen az a fontos, hogy az alkotások érzéseket váltsanak ki, de ugyanígy fontos az is, hogy az alkotók egyéni arculatot viselnek. A környei kiállításra ellátogatók nyergesújfalu szépségeit is megismerhetik egy sajátos látásmódból kiindulva. Szinte olyan, mintha sétát tennének a városban, mert ez a tájképfestészetnek az egyik ismérve. A képek nagyon könnyed hangvételűek, szépek a fény-árnyék játékok, vidámak a színek. Nyilván egy téli részletnél nem feltétlenül, de nem jellemzőek a hideg színek, jó érzés rájuk nézni! – méltatta az alkotásokat Mihelik Magdolna, Ballabás János pedig a köszönet gondolatait így fogalmazta meg: 2018 óta rendszeresen visszajárnak és készítik a környei témájú festményeket is, s teszik nagy örömmel, mert érzik az érdeklődést, a nagy szeretetet.

Erzsébet és János 1994. augusztus 20-án találkozott egy nyergesújfalui ünnepségen, ahol kiderült, hogy mindketten egyedülállóak. Barátság alakult ki, majd egyre szorosabbá vált a kapcsolatuk. Nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkodnak, és nagyon sok mindenben kiegészítik egymást. 1995-től együtt élnek.