Jóízű beszélgetések a présház előtt

Szűkebb körnek szól a naptári üzenet kis betűkkel a dátum alatt, hogy ma lehet köszönteni a Mirellákat és a Mátékat. És ha már Máté. Nagyon régi a mondás, mely szerint ha Máté napján tiszta idő vagyon, a bornak az esztendőre nagy bőségét várják. Vélhetően a szép, napsütéses őszi időben a présház előtti padokon üldögélő pincegazda szomszédok, vagy a telek végéből odaintett barátok nem sok szót ejtenek a Mirellákról. És sok helyen a Mátékról sem. Egyre több pince mögötti szőlőföld már csak a múlt emléke. Az ifjabb, jobb erőben lévő új tulajdonosok kivágták a tőkéket, az otthoni vegyes kazánban már a családi ház melegévé lettek a karók. A metszést, kapálást, kötözést, permetezést, szüretelést felváltotta a gyomirtózás vagy a gaznyírás. Mondhatni természetes ez a folyamat. A nagypapa, az édesapa odaföntről néz le egykori büszkeségére, szavaik, mondataik egyre halkulnak. Lehet, hogy fiaik, unokáik megpróbálták folytatni a hagyományokat, de kiderült, hogy nem figyeltek oda az öregek tanácsaira, ritkán jártak ki dolgozni a szőlőbe. Vagy kicsit korosodva, nehéz lett a munka a domboldalon. Meg lehet keresni a pénzt szőlőre, mustra, borra. A pince hordói barátok maradtak. Maradnak a jóízű beszélgetések a présház előtt. Az se semmi!