2023.09.18. 21:00
Az agyag nem vész el, csak átalakul, avagy a fazekasmesterek varázslata
A fazekasság az iparművészet egyik, ha nem a legrégebbi válfaja. Kialakulását szükségszerűnek is nevezhetnénk, hiszen, amikor eleink elkezdtek földet művelni és állattartással foglalatoskodni, égető szükségük lett kiégetett agyagból készült tálakra, kancsókra, egyéb tároló edényekre.
Egyébként, ha belegondolok, gyerekfejjel szívesen álltam volna magam is gerencsérnek, hiszen a képlékeny állagú anyaggal, agyaggal nagyon jó volt összemaszatolni a tenyerem. Szerintem, a fazekasmesterekben ma is benne van ez a fajta bolondság, boldogság, annyi különbséggel, hogy a megformázott fazekakat, korsókat, a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló portékává alakítják.
Lehet, hogy egészen idáig visszavezethető lenne az az átütő siker, amely a tatai fazekasmester találkozókat jellemzi. Ha idáig nem is, de a tatai fazekascéh alapításáig, amelynek tavaly volt a háromszáz éves évfordulója, talán igen… A XVIII. század derekán aztán a tatai manufaktúrákban elterjedt a fehér fajansz edény készítése is.
Az idei fazekasmester találkozónak a szakmai hagyományok ápolása, a még szélesebb körben történő megismertetése és a népszerűsítése volt a célja. A vár udvara pedig kiváló helyszínt teremtett ahhoz, hogyha csak egy-két napra is, de mesterek és a mesterművek segítségével visszarepüljünk a múlt századokba. A vendégek sokszor tátott szájjal ámultak és bámultak, milyen metamorfózison is ment át az agyag.
Fotókon a színes kavalkád: fazekasok és kézművesek varázsolták a Tatai-vár udvarába
