Életmentő sportbarátság segítette a Vértes egykori lovashadosztályát

Két férfit mutat be bejegyzésében Szebenyi István: George Smith Patton Jr. négycsillagos tábornokot, a normandiai partraszállás kulcsfiguráját, valamint Malanotti Lajos ezredest, az „Örkény - Vitéz” Honvéd Lovastábor parancsnokát, első világháborús veteránt, aki az olasz fronton harcolt. 

Életútjuk meglehetősen eltért egymástól, de egy valamiben közös volt – számol be a közösségi oldal. Mindketten kiváló díjugratók voltak a második világháború előtt. Malanotti az 1928. évi nyári olimpiai játékokon díjugratás egyéni számában, Ibolya II. nevű lován 12 hibaponttal, 1;28,0 időeredménnyel a 31. helyezést érte el. A csapattal (Kánia Antallal, Cseh Kálmánnal /32/ hibapont) a 13. helyen végeztek. 

A fiatal tiszt, George Patton, 1912–ben részt vett a stockholmi nyári olimpiai játékokon és öttusában az ötödik helyen végzett, ezzel ő lett a legeredményesebb nem svéd a versenyszámban. Vívótapasztalata miatt őt bízták meg az új lovassági szablya megtervezésével. Az Amerikai Egyesült Államokban New Yorkban, a Madison Square Gardenben köt ismeretséget, barátságot a két kiváló sportoló. Ennek a barátságnak később aztán nagy jelentősége lett az 1. huszárhadosztály történetében. 

A hadosztály maradéka harcolva vonul vissza hazánk területéről, átlépi a határt, és Ausztriában várja sorsa beteljesedését, azaz a véget. A kapitulációt, a megadást. 1945, május első napjaiban az Enns folyó partján Salaberg térségében várták a háború végét. Egy cél vezérelte őket, nem a szovjeteknek letenni a fegyvert! Át akartak kelni a folyón, és az amerikaiaknak megadni magukat. A helyzetük meglehetősen kilátástalannak tűnt, amikor váratlan helyről érkezett a segítség.

– Hosszabb várakozás után megjelent az alakulat parancsnoka Patton tábornok, akinek Péter előadta, hogy az Enns keleti oldalán táborozik Európa legöregebb könnyű lovas alakulata a m.kir. 1. honvéd huszárhadosztály. Mi csak az oroszok ellen harcoltunk és ezért szeretnénk inkább amerikai hadifogságba kerülni. Patton tábornok kifejtette, hogy köti a Jalta-i egyezmény, melyen a győztes hatalmak államfői megegyeztek, hogy a fegyverszünet életbelépésekor az Ensz folyótól keletre fekvő alakulatok orosz, a nyugatra fekvők pedig amerikai fogságba esnek. Majd röviden megkérdezte, hogy Malanotti ezredes is a hadosztálynál van–e? Péter válaszára, hogy Malanotti ezredes már nyugdíjban van, de egykori ezrede a hadosztály keretében várja bekövetkező sorsát, Patton tábornok sajnálatát fejezte ki és elbúcsúzott. Péter lehorgasztott fejjel vonult be alakulatához.”

„Elérkezett a háború utolsó napja 1945. május 8., hisz a fegyverszünet május 9–én 0 óra 0 perckor kellett, hogy életbe lépjen. A kora délutáni órákban, akkor még nekünk ismeretlen, óriási tábori színű amerikai személygépkocsit elől és hátul két-két fehér sisakos motorkerékpáros csapatcsendőr (MP) kíséretében figyeltünk meg, amint felhajt a Salaberg-i kastélyba, ahol a hadosztály parancsnokságunk volt elszállásolva.

A kocsiból Patton tábornok száll ki és közli a jelentkező Purgly Tamás hadosztálysegédtiszttel, hogy a hadosztályparancsnokkal akar beszélni.
Miután Schell Zoltán ezredes nem volt fellelhető, — röviden közli, hogy a hadosztálynak éjfélig szabadon tartja átkelés céljából az Emshofen-i erőmú hídját, majd köszön és úgy ahogy jött — távozik. Purgly Tamás azonnal riadóztatja a hadosztály egységeit és dülőutakon rövidesen megindul a hosszú menetoszlop a folyó felé. Az amerikai járőrök mintaszerűen 300–500 méterenként kis tábortüzeket raktak és sürgették az oszlop menetét. Éjfélig a hadosztálynak egy negyede volt a megváltás földjén az Enns bal partján. Ekkor Patton tábornok kocsiba ült, lehajtott St. Pöltenbe az orosz vezénylő tábornokhoz és közölte vele, hogy az erőmű hídját és előterét csak 10 órakor adja át. így menekült meg a huszárhadosztály az orosz fogságtól.”

Bár a megmenekülésük csak rövid ideig tarthatott, hiszen a hadosztály ebből a körzetből került 1945. szeptember közepén hazaszállításra, de ennek a sportbarátságnak köszönhetően mindenképpen időt nyertek, és feltehetőleg emberéleteket is. Patton tábornok nemcsak a hadosztály emberanyagát mentette meg, hanem mint lovastiszt, a lovasságnak megfelelő elhelyezéséről is gondoskodott. A hadosztályparancsnokság a Salzlhof–i kastélyban, az egyes alosztályok lovaikkal 10 km2–es körzetben a jellegzetes felső-ausztriai négyszögtanyák pajtáiban lettek elhelyezve. A hazatérő huszárhadosztály felelősségteljes parancsnokságát Makay Attila ezredes vette át. Schell Zoltán nyugaton maradt. Szeptember 13–án az Enns melletti vasútihíd közepén adták át az amerikaiak a m.kir. Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred maradványait Németh Dezső ezredes parancsnoksága alatt az oroszoknak. A Magyarországra hazatért, l. m. kir. honvéd huszárhadosztályt 1945. szeptember 15–én, a komáromi erődbe szállították. A legénységet hazaengedték, a tiszteket igazoltatásra vitték. A leszerelt hadosztályt feloszlatták, huszárezredeket, s valamennyi alakulatát megszüntették.
Ezzel lezárult a magyar lovasság történelmének egy korszaka, s lényegében megszűnt örökre — 250 év után — a magyar huszárság.

Felhasznált irodalom:  EML, Hadak Útján,1998-1 oldalak: 54., Medgyesy Miklós leírása alapján.