A kilencven esztendős Nagy Bélát köszöntötték Környén

Az ünnepelt letagadhatna jó pár esztendőt, s ebben talán életvidám humora is szerepet játszik. Párjával, Máriával így évődött: idősebb nála, hiszen a születési évszáma több az övénél.

Nagy Béla 1933. július 5-én született Megyercsen, Csehszlovákiában. Szülei földműveléssel keresték a kenyerüket, s nevelték őt és nővérét, aki sajnos már nem él.

Mindössze 15 esztendős volt, amikor 1948. május 8-án áttelepítették a családot Magyarországra, Pusztavámra, így a Megyercsen megkezdett tanulmányait nem tudta befejezni.

Még szinte gyermekként ment dolgozni a Pusztavámi Erdészethez, majd a Veszprémi Mélyfúró Vállalathoz. 1953-tól 1956 októberéig katonaidejét töltötte, a leszerelését követően nyolc évig dolgozott a pusztavámi szénbányáknál. Kemenes Máriával 1958-ban házasodtak össze, két évvel később, 1960-ban megszületett a fiúk, Béla.

Mikor elvégezte a gépkocsivezetői tanfolyamot, megvált a bányától és tehergépkocsi majd autóbuszvezetőként helyezkedett el, és 1990. május 28-áig „gyűjtötte a kilométereket az utakon”. Nyugdíjazását már környeiként élte meg. A bánya ugyanis elérte Pusztavámot, az alábányászottság miatt 1980-ban Környén vásároltak építési telket és 1983-ban költöztek be az új családi fészekbe. Béla bácsi hosszú évekig volt önkéntes rendőr, sokat járőrözött társaival vigyázva a falu nyugalmára. 

Gyermekük három unokával ajándékozta meg őket, már valamennyien felnőttek, családot alapítottak és távol élnek. Nagy az öröm, amikor megérkeznek a négy dédunokával és betöltik a házat hangos vidámságukkal.

Béla bácsi úgy érzi, bánatról, rossz dolgokról nem érdemes szót ejteni, hiszen minden családban előfordul. 

– Megöregedtünk, de szeretnénk inkább a szépre-jóra emlékezni, hogy sok erőnk legyen még a hátralévő időnkre – fogalmazott a szép korú ünnepelt, hozzátéve, hogy ebben nagyon-nagy segítségükre van a fiúk és élettársa, Irmuska, akik leveszik a nehéz terheket a vállaikról.