Nemzeti jelképek is lehetnének a pannóniai bennszülött fajok

Egy terület, vagy ország legkülönlegesebb élőlényeit, az egész világon csak ott előforduló bennszülött, vagy más néven endemikus fajoknak nevezzük. Ezek az állatok és növények kiemelt jelentőségűek a biodiverzitás, a természetvédelem, a tudományos kutatás, sőt, mivel másutt nem fordulnak elő, a nemzeti identitás szempontjából is. Az utóbbi időben a szakemberek mellett a természetbarát laikusok is egyre inkább érdeklődnek irántuk.  A bennszülött fajok jelentősége ellenére Tatár Miklós 1939-es dolgozatát követően egészen napjainkig nem készült róluk ilyen jellegű kiadvány.

– Rengeteg változás történt az elmúlt több, mint nyolcvan év alatt. A bennszülött növényfajokra rákeresve számos téves információt találtam. Így jött az ötlete annak, hogy szülessen egy naprakész leltár, ami összefoglalja jelenlegi ismereteinket – mondta Dr. Riezing Norbert, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a Vértes-Mezőföldi Tájegységért felelős osztályvezetője.

A mai Magyarország a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) központi részén fekszik. Ez a természetföldrajzi régió egészen Dél Moráviától a Vaskapu-szorosig, valamint a Beregi-síkságtól nagyjából a Száva folyóig húzódik, de nem egyszerű lehatárolni.

– Olykor csak mi akarunk – praktikus okokból – határokat húzni, valójában vannak átmeneti zónák is. A különböző országok szakembereinek a véleménye ezért eltérhet egymástól, így például a délnyugati határ annyira bizonytalan, hogy azt csak szaggatott vonallal jelöltem a térképen – jegyezte meg.

Rengeteg rendszertani változás történt 1939 óta. A részletesebb morfológiai, vagy modern genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy egyes, korábban különálló fajnak, alfajnak leírt növények gyakorlatilag összevonhatók egy másikkal.

– A szentendrei rózsáról korábban úgy vélték, hogy csak a város melletti egyik kis kertben található meg, de aztán kiderült, hogy ez azonos az Európa nagy részén eléggé elterjedt fajjal, ezért nem lehet endemikus. Van olyan is, melyet korábban alfajnak írtak le, de a genetikai vizsgálatok alapján valójában külön faj – mondta.

Az elterjedési területekkel kapcsolatos ismeretek is bővültek. Voltak olyan növények, melyeket régen csak Magyarországról ismertünk, de időközben bebizonyosodott, hogy másutt, például a kelet-európai sztyeppéken is élnek, így nem számítanak endemikusnak. Egyébként hivatalosan azt hívjuk bennszülött fajnak, ami csak bizonyos területen, mint például a mi Pannóniai régiónkon belül fordul elő. A környei szakember elárulta, hogy sajnos van olyan növény is, amely valószínűleg már kipusztult.

Dr. Riezing Norbert a kutatás közben tételesen átnézte a különböző nyelvű szakirodalmakat, hogy azok mit tekintenek bennszülöttnek, majd a legújabb eredményeket felhasználva megnézte azok aktuális rendszertani besorolását, illetve a jelenleg ismert elterjedési területeiket. Átnézte az 1939 óta leírt új növényfajokat is. Több száz, olykor cseh nyelven, vagy cirill betűvel írt tudományos publikációt kellett tanulmányoznia. Számos ország kutatóival, specialistáival vette fel a kapcsolatot, de e terepen is zajlott a munka.

– A tudományos publikációhoz való anyaggyűjtés mellett folyamatosan zajlott a könyvhöz szükséges fotódokumentáció elkészítése is. Ez messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik: bizonyos fajok csak nagyon rövid ideig nyílnak és az időjárástól függően évenként máskor. Volt olyan növény, amiről szinte semmit sem tudtunk, ezért az alapoktól kellett kezdeni. Meg kellett keresnem a régi herbáriumi példányokat, azokat alaposan áttanulmányoztam, hogyan is néz ki a növény, majd több mint száz évvel a gyűjtést követően megpróbáltam az adott helyszínen megtalálni. Ilyen volt például a Kossuth-hölgymál is – magyarázta.

A leltárban szerepelnek olyan növények is, melyek csak és kizárólag a vármegyénk területét érintő hegységekben, elsősorban a Vértesben élnek. Tizenhat olyan növényfaj van, ami a világ más pontján nem található meg.

– Ezek közé tartozik a vértesi, vagy a gerecsei berkenye. Az is érdekes, hogy miért csak itt élnek. A dolomithegyek ideálisnak bizonyultak a bennszülött fajok kialakulásához. Sajátos talajuk és klímájuk van. A jégkorszakok idején is melegebb volt ezeken a helyeken, mint máshol, így ott életben tudtak maradni. A pilisi len is például csak egyetlen hegytetőn maradt meg. Mai legközelebbi rokonai a Dél-Balkánon élnek. Kis elterjedési területük miatt fokozottan veszélyeztetettek, de kellő odafigyeléssel meg lehet őrizni ezeket a fajokat – árulta el.

Dr. Riezing Norbert kutatásának eredményeiből elsőként tudományos publikáció jelent meg, mely szakmai berkeken belül számos kérdésre választ adhat, sőt, további kutatásokra is inspirál, és botanikai, természetvédelmi, jogalkotási szempontból is nagy jelentősége van.