Falusi Mariann kubai élményeiről is mesélt az esztergomi Grand Hotelben

– Nagyon szeretek utazni – jelentette ki a rendezvény elején Falusi Mariann, aki elárulta: az motiválja, hogy minél többet lásson a világból, az élmények és benyomások kifejezetten fontosak számára. Vannak olyan ismert személyiségek, akik szinte minden pillanatukról tájékoztatják a közvéleményt, de ő éppen a másik tábort képviseli. Lehet egy útja bármilyen érdekes és kalandos, sosem oszt meg róla semmit a közösségi médiában. Úgy véli, hogy ezek a felejthetetlen pillanatok kizárólag a privát szférájába tartoznak. 

A szerelem és érzelmek, mint témakör sem hiányozhatott az estről. Felidézte, hogy általános iskolás korában kapott egy olyan levelet, hogy amelyben az állt, hogy az egész 3.b osztály szerelmes belé. Ugyanakkor említette, számára az a fontos a szerelemben, hogy a partnere szabad életű ember legyen, akinek megvan a saját sorsa, tevékenysége, amivel el tudja őt szórakoztatni és azt vallja, hogy akkor kell találkozni, amikor örülni tudnak egymásnak. 
Albert József arról is kérdezte beszélgetőpartnerét, hogy jár-e még énektanárhoz, mire Falusi Mariann úgy válaszolt, hogy azt sosem lehet abbahagyni, de sokat foglalkozik tudatosan a hangjával. 

– Elég sokat tanítottam régen Sík Olga énektanárnőm helyett, Pitti Katalintól kezdve Presser Gáboron át Zoránig nagyon sokan tanultak nála. Amikor nem ért rá, akkor már növendékként én helyettesítettem – mondta, majd hozzátette: az éneklésnél a jó hang és a skálázás mellett a fogalmazás, a gondolat, a szöveg is ugyanolyan fontos. 

Úgy véli, mindenki meg tud tanulni énekelni, a leglényegesebb viszont az, hogy tudjuk, mit és miért énekelünk. Falusi Mariann elmesélte, hogy édesapja kollégái „fedezték” fel tehetségét, a kérésükre gyakran elénekelte nekik a Kicsit szomorkás a hangulatom máma című dalt. Szóba került az is, hogy 1983-ban szerepelt a Ki mit tud? tehetségkutató műsorban, melyet meg is nyert dzsesszénekes kategóriában. Rögvest meg is jegyezte, hogy utazás iránti szeretete az ominózus kubai úttal kezdődött. 

– Megfogadtam, hogy én leszek az első, aki visszamegy Kubába, mert annyira tetszett nekem. Két év múlva volt egy fesztivál, amelyre betegségük miatt Karda Beáta és Katona Klári helyett engem küldtek el. Egy hónapot töltöttem ott. Megérkeztem Havannába, volt ott egy egyhetes fesztivál, aztán levittek bennünket repülővel Santiago de Cubába, onnan jöttünk fel kamionnal, busszal. Háromnaponta voltak koncertek, mindig építették előre a színpadot. Nagy közösségi élmény volt, ott ült mögöttem egy olyan csodálatos kubai zenekar és a közönség is remek volt – mesélte az emlékeit.

A találkozó végén szóba került, hogy a közelmúltban elhunyt Lang Györgyi énekesnővel, színésznővel 1985-ben Rémségek kicsiny boltja című színdarab révén ismerkedtek meg, amelybe Presser Gábor hívta meg őket. Mivel mindkettejüknek hasonló volt a stílusuk, egy időben elterjedt róluk, hogy ikertestvérek. Pa-Dö-Dő néven ismert együttesük hamar rendkívül sikeressé vált, előfordult, hogy egy évben 210 élő koncertet adtak. Emlékük nem múlik el nyomtalanul, a fiatal generációk is szívesen hallgatják dalaikat.