Helen Tóth szlovákiai képzőművész próbálja elképzelni, hogy milyen erdőnek lenni

A nagyméretű kompozíciók előtt állva Helen Tóth többek között így fogalmazott: „Leginkább a tátrai erdőkből kapom az inspirációt, illetve az erdőségeken belül nagyon vonzanak a tűlevelű fák. Ágakat gyűjtök, majd ezeket felviszem a műtermembe és ezekből csinálok installációkat, amiket lefotózok és ezekből a fényképekből születnek a festmények. A begyűjtött ágakat néha befestem olajfestékekkel kék, vagy lila színűre, aztán visszaviszem őket az erdőbe, majd a lapulevelű fák ágait összekötöm a tűlevelű fákkal, szóval ilyen hibrideket csinálok.” 

Az alkotó azt is elmondta, hogy objektumokat is szokott készíteni, melyek azért alakulnak úgy, ahogy, mert nagyon kedveli az abszurd összekötéseit a dolgoknak, illetve a fákat nyelvként értelmezve használja művészetében, mivel úgy gondolja, hogy bármit ki tud velük fejezni. Ez a kifejezési mód vonatkozhat intim gondolatokra, vagy akár olyanokra, melyek a társadalomban számára zavaró dolgok, mondta Helen Tóth. 

A fiatal festőnő emellett arra hívta fel az esztergomi galériában összegyűlt közönség figyelmét, hogy képein első pillantása csak fák, ágak látszanak, de a kompozíciókon mindig benne van az is, ami a kép alkotásakor lelkében, elméjében, vagy akár a körülötte lévő szűkebb, vagy tágabb közösségben zajlott. A művész egy-egy képénél megállva idézte fel annak hátterét, jelentését, így például azt, hogy amikor kivágnak egy fát, attól függően, hogy már nincs ott, érezhető, hogy hiányzik. Egy másik festménynél a saját maga által ültetett borókafa áll a kép középpontjában, melyről már számos portrét festett. 

Helen Tóth arról is beszélt új kiállítása megnyitóján, hogy általában a beteg, elhagyatott fákat keresi, találja meg, így a Tátrában 2004-ben volt egy óriási vihar, ami sok fát ledöntött, melyek nagyon inspirálták, így ezekről már számos rajzot készített. Az alkotó kifejtette, hogy ábrázolásait fenomenológiai elméleti háttérrel egészíti ki. Helen Tóth riporteri kérdésre válaszolva elárult, hogy nincs erdész családjukban, ő egy síkságon, csupa beton épülettel körülvéve, egy „gettó blokk” környezetben nőtt fel, melynek ellensúlyozására először szobanövényekből hozott létre fiktív erdőket a szobájában – ahogy vallotta –, és most ott tart: „Próbálom elképzelni, hogy milyen erdőnek lenni.”