„Elhelyrajzolt” garázsok Tatabányán: ...és akkor megtudod, hogy 38 éve a kettővel arrébbi a tied

Ha periférián vannak is, a legtöbb tatabányai ismeri, látta már a Gál István lakótelep házai és a vasúti sínek közötti garázssort. Arra azonban még a tulajdonosok sem gondoltak, hogy a szabályos sorokban álló kockák tulajdonviszony-rendszere maga a káosz. Akár 200 garázst is érinthet a probléma.

Arzt-Pintér Anna

Forrás: 24 Óra

Fotó: Viszló Balázs

A tatabányai Gál István lakótelep és a vasúti sínek közötti, blokkokból álló garázssor kockái a 80-as évektől sorakoznak az alsógallai állomástól egészen a vasútvonal alá bukó, jóval később épült aluljáróig. Annak idején a városi tanács építette ezeket a garázsokat, amelyhez a tulajdonosoknak a földterületet is meg kellett vásárolniuk akkor vagy később, részletekben törlesztve az árat.

A garázsok egy kaptafára készültek 1984-ben, házgyári panelekből, és csak az évek során uralkodott el a soron – a tulajdonosok különböző anyagi helyzete és igényei függvényében – egyfajta ritmustalan összevisszaság. Volt, aki garázsajtót cserélt, más a fal színén változtatott, akadtak, akik rendbehozatták a tetőt vagy éppen az áramot vezettették be a maguk kis tulajdonába. Vagyis abba, amiről azt hitték, hogy az övék. De erről majd később.

garázs alsógalla — Egyformák. Vagy mégsem?
Fotó: Viszló Balázs / Forrás: 24 Óra

Egyelőre ugorjuk csak a 90-es évek elejéig, amikor a betűvel jelzett blokkokbán álló, sorszámozott garázsoknak helyrajzi száma lett, amelyről a tulajdonosok kaptak is valamiféle értesítést. A papírt vélhetően mindannyian nyugtázták, és biztos helyre, a fiók mélyére süllyesztették, mint valamit, ami csak akkor kell majd, ha mondjuk az ingatlan eladására adják a fejüket.

Ágiék története is akkor kezdődött csak igazán, amikor úgy másfél évvel ezelőtt, egy szép napon meghirdették, és vevőt is találtak a B-blokkban lévő garázsukra. Ekkor kellett volna ugyanis az adás-vételi szerződésbe az a bizonyos helyrajzi szám , amit azonban sehogy se találtak, ezért bementek a földhivatalba, hogy kikérjék azt.

A tatabányai földhivatal munkatársa nagyon készséges volt velük, térképen is utánanézett a dolognak, majd közölte Ágiékkal, hogy nekik nincsen garázsuk az említett soron. Meg úgy egyáltalán.

Ágiék, érthető módon, először szóhoz sem jutottak a hír hallatán, hiszen akkor mégis mihez van kulcsuk több évtizede? És mi után fizetnek a nevükre érkező számlák szerint garázsadót?

Az önkormányzat vagyongazdálkodási osztályához fordultak segítségért – a földhivatalból oda irányították őket tovább. Ott végre kiderült, hogy szerencsére papíron is van garázsuk. Ám az a garázs, ami papíron az övék, kettővel arrébb van, mint az, amit 38 éve a magukénak tudnak.

Jó, de akkor, ami hivatalosan a miénk, ahhoz kinek van kulcsa?

– merült fel a kérdés, amit nyomozás követett. Ágiék kikérték az összes tulajdoni lapot, és elkezdték felkutatni a tulajdonosokat. Táblázatba vezették, ki melyik garázsban „van” és ehhez képest „papíron” melyiknek a tulaja.

Kiderült, hogy az ő blokkjukban lévő 11 garázsból csupán egynek azonos a tulajdonosa a használójával. Tíz garázst 38 éve más használ, mint aki megtehetné a helyrajzi számok alapján. Általában a kettővel arrébbi szomszéd.

Egyforma garázsokról van szó, nem kell ezen problémázni, mindenki cuccoljon át kettővel arrébb

– juthatna az ember eszébe azonnal a kézenfekvő megoldás. Csakhogy a garázsok nem egyformák, van, amelyiket rendbehozták, míg másokat hagytak lepukkanni. Ágiék egyébként jól járnának ezzel a megoldással, papíron ugyanis nekik olyan garázsuk van, amibe még a villanyt is bevezették. De ők nem kívánnak ily módon szintet lépni, egyszerűen csak azt szeretnék, ha az a garázs lenne a nevükön, amit 38 éve használnak. Villany nélkül.

Rendezető a helyzet elbirtoklással?

Mint azt a Polgári Törvénykönyv kimondja, „elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén tizenöt, ingó dolog esetén tíz éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja.” Nem kérdés, hogy a 38 éve sajátként szakadatlanul birtokolt garázsoknál nem rezeg a léc e tekintetben. Az elbirtoklás megállapítására azonban peres eljárást kell indítani, amelynek költségei az elbirtoklót terhelik. És, ha ezt nem lenne elég, az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés esetén is érvényesül a vagyonszerzési illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség. Az illeték mértéke pedig főszabály szerint a forgalmi érték 4 százaléka.

Az elbirtoklás valós lehetőség, azonban az a baj vele, hogy ha a garázstulajdonosok ezzel a jogi procedúrával élnének, fizetniük kellene. Mindannyiuknak, kivétel nélkül, függetlenül attól, hogy a 80-as években ők fillérre kicsengették egy garázs – és a hozzá tartozó földterület – árát, amelynek akkor még nem volt (téves) helyrajzi száma. Annak idején ők azt a garázst vették meg, amit használni kezdtek, csak aztán a 90-es években, mint háborúban az országhatárokat, valaki átrajzolta a fejük fölött a térképet.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a majd' négy évtized alatt a garázsok egy része gazdát cserélt. Volt, amelyik adás-vétellel, míg más örökléssel. Az új tulajdonos a kulccsal együtt pedig megkapta a (hibás) helyrajzi számot is. Sokan bizonyosan jóhiszeműen jártak el, amikor a rossz számot vezették fel a szerződésekre, ám egyes adás-vételek mögött feltételezhető azért némi sumák is. Ágiék is megtehetnék, hogy – tudva, de hallgatva a dologról – ezzel a kis szépséghibával és közokirat-hamisítással (?) adnak túl a garázsukon.

Ki a hibás?

Nem csak a tiszta lelkiismeret, de az esetleges jogi lépések miatt is fontos lehet, ki miben és milyen mértékben tehető felelőssé a kialakult helyzetért. A földhivatalban Ágiéknak azt mondták, hogy a tulajdonosoknak, amikor a 90-es években a már sok éve használt garázsukra utólag kaptak egy helyrajzi számot, „be kellett volna fáradniuk” a földhivatalba – a több mint 200 garázstulajdonosnak, egyesével – és meg kellett volna bizonyosodniuk arról, hogy a kikért és eléjük tett térkép szerint stimmel-e a kapott szám, azt a számot kapták-e meg papíron, amit a térképen az általuk használt garázsra „ráírtak”. Ágiék nem tudnak róla, hogy ezt bárki megtette volna, de persze nem kizárt, hogy történt ilyen.

Ha nem a hibást, hanem a megoldást keressük, akkor sem vagyunk könnyű helyzetben. A garázscsere-zsákbamacska, amelyben a véletlenre bízzuk, jobb vagy rosszabb állapotú ingatlant kap-e a tulajdonos az eddig használt helyett, nyilvánvalóan nem pálya. Esetleg tartsa meg mindenki az eddigi garázsát és csak a papírokon cseréljék ki a számokat?

Nos, ahhoz, hogy minden szerződésre, tulajdonlapra rákerüljön az a szám, ami az illetők által valóban használt ingatlanhoz tartozik, minden tulajdonosra szükség lenne, kivétel nélkül. Hiszen már az első javítás dominó-elvet indítana el, ami ki tudja hol, melyik garázsnál és tulajnál érne véget.

Csakhogy a tulajdonosok egy része az évek során eltűnt. Nem kell túldimenzionálni, minden misztérium nélkül egyszerűen ismeretlen helyre költözött vagy elhunyt, esetleg hagyatéki tárgyalás híján a tulajdona a városra szállt. Ágiék tudnak ilyen esetről is. Valójában az általuk 38 éve használt garázs jelenleg pont az önkormányzat tulajdonában van, méghozzá egy csereszerződés nyomán. A város előző ilyen ingatlana – milyen érdekes, hogy pont a kettővel arrébb lévő – hagyatéki tárgyalás híján szállhatott az önkormányzatra.

A káosz tehát nem kicsi. Ágiék szerint azonban mégis lenne, lehetne egy egyszerű és olcsó (!) megoldás a helyzet rendezésére. Szerintük a garázsok és a helyrajzi számok úgy maradhatnának egyaránt a mostani tulajdonosoknál, ha a földhivatal fogna egy hibajavítót, és átjavítaná a számokat a hivatalos térképen. Mindegyik garázsra azt a számot írva, amelyik helyrajzi számot a 90-es években (tévedésből) az ingatlan használója megkapta.

Ez persze így túl szép és egyszerű lenne, a földhivatal ugyanis – önhatalmúlag – nem csinálhat ilyet. Az önkormányzat utasítására azonban igen. Ágiék utolsó, a helyzet rendezését kérő levele, és vele a labda is, 3 hete a városnál van, ahol egyébként háromnegyed éve biztosan tudnak a fennálló problémáról. Ágiék bíznak benne, hogy az ügyük végére az önkormányzat közbenjárásával végre pont, a garázsukat ábrázoló térképre pedig a megfelelő szám kerül. A többi tulajdonossal együtt. Mármint azokkal, akik tudnak a helyzetről. A többiekre most vár csak a meglepetés.