Csoda a Himalájában: a serpa hihetetlen története, aki túlélt egy éjszakát a halálzónában

Rengetegen hittek Suhajda Szilárd kivételes állóképességében, a szerencsében, az isteni gondviselésben, bármiben és mindenben, hogy a magyar mászó még életben visszatérhet a hegyről. De a halálzónában ritkák a csodák. Annyi ereje sincs jellemzően az ott mászóknak, hogy percenként egy lépésnél többet megtegyenek, nem hogy annyi, hogy valakit, pláne egy magatehetetlen embert vagy egy holttestet lehozzanak. De néha mégis történnek csodák. Mint az a kelet-nepáli Ang Themba serpával is történt 2006 májusában. Történetét mégis kevesen ismerik.

Ahogy arról beszámoltunk, Suhajdának valahol 8790-8800 méter magasságában, szintkülönbségben mintegy 50 méterre a csúcstól veszett nyoma, a testét is ott látták utoljára, a nyomkövetője is onnan jelzett. A 8000 méteren kezdődő halálzóna felső szakaszán. Itt még egy éjszakát is csoda eltölteni. Nem véletlen, hogy a mászók még oxigénpalackos rásegítéssel is úgy terveznek, hogy az egész csúcstámadást 24 óra alatt véghez akarják vinni, és ebben az időben a visszaútnak is bele kell férnie a 7900 méteres fekvő négyes táborig. A halálzónában, pláne a csúcson több száz kilométeres szél, csontig hatoló hideg, harmadannyi az oxigén. A test minden sejtje és szerve szó szerint haldoklik az extrém terheléstől. 

A Mount Everestet első magyarként akarta oxigénpalack és minden egyéb segítség, így például serpák nélkül meghódítani Szilárd. A 8848 méteres csúcs közeléből szerdán jelzett még a nyomkövetője, aztán bő másfél napig semmit sem lehetett tudni róla. Végül kiderült, hogy látták, a csúcs alatti Hillay-lépcső közelében, de mire a világ legjobb serpái odaértek, már késő volt. Olyannyira késő, hogy végül a testét sem találták meg, annak is nyoma veszett, azt is elvette a hegy. Egy serpának, Ang Thembának szerencséje volt 2006-ban, bő 150 méterrel lejjebb. Az ő történetét idézzük most fel.

Ang Themba serpa már lefelé tartott a csapatával, amikor 8600 méteren pihenni akart egy kicsit. Leült. A csoport továbbment, abban a hitben, hogy nem sokkal mögöttük követi őket. Nem így történt. A Himalájai Adatbázis nevű online kiadványban idézték fel történetét, amelyet ő maga mesélt el annak idején. 

− Éppen le akart ülni egy gyors pihenésre, kimerültnek éreztem magam a csúcsról leereszkedve. Bizonyára elaludtam, mert amikor felébredtem, sötétség vett körül. Kifogyott az oxigénpalackom és a fejlámpám elemei is lemerültek – mondta, hozzátéve, hogy az éjszakát azzal töltötte, hogy a kéz- és lábujjait mozgatta. Így küzdött a fagyhalál ellen. 

− folytatta. Így jutott le 8400 méterig, ahol egy nemzetközi mászócsapat megtalálta. Ők egy bajba került tag miatt mondtak le a csúcstámadásukról. Phil Cramtpom, a csoport vezetője felidézte, hogy az ő egyik társuknál agyi ödéma alakult ki, őt támogatták,  de egyik serpájuk, Sirdar Jangbu így is tudott segíteni Ang Thembának, aki így lejutott biztonságosabb magasságba. 

A házas, akkor kétgyermekes Ang Thembát a katmandubai kórházban kilenc napon át vizsgálták, memóriáját elveszítette, rokonait és családtagjait nem ismerte meg, de később teljesen felépült. Elképesztő, de egy ujját és végtagját sem vesztette el a Nepali Times beszámolója szerint.

Tegyük hozzá: az idei extrém kemény szezon volt a Himalájában, még gyakorlott serpák sem emlékeztek ilyen hidegre és kegyetlen viszonyokra a hegyen.