„Az ötöslottót ki kell tölteni” – Szikora Róbert a csikidám-stílus és az Úristen titkáról

– 1982-ben, hatalmas sikerek után lépett ki a Hungária együttesből. Amikor megalapította az R-GO együttest, gondolta, hogy olyan csapatot tud létrehozni, amelynek több mint 5 millió eladott lemeze lesz és 40 év után is koncerteket ad? 
– Az ember sok mindenre gondol, de ember tervez, Isten végez, mondja a magyar nyelv. Környei Attilával megcsináltuk az R-GO-t. Kevés embert ismertünk a nagyok közül, nem voltak még szervezőirodák. Én ismert voltam, sztár voltam, de a többi tagot Attilával úgy választottuk, hogy ismeretlen arcok legyenek, pedig már akkor is mondogatták nekünk, hogy sztárzenekarokból válasszunk zenészeket, de nem. Nem gondoltunk semmire, az ember csinálja, mert a szíve viszi előre. 

Amikor a Hungáriával befutottunk, a zenekar gerince ugyanaz a négy ember volt, mint előtte, a négytagú Hungáriában. Az mégsem kellett senkinek. Majd történt valami, és egy csettintésre mindenki Hungáriát akart hallgatni. És előtte fél évvel, vagy egy hónappal miért nem kellett senkinek? 

– Az isteni gondviselés is a siker titka lehet? 
– Igen, de az ötöslottót ki kell tölteni. Lesz egy olyan pillanat, mikor sanszod van arra, hogy sztár tudj lenni, de akkor már mindent kell tudnod. Attilával egy amatőr zenekarban megtanultunk korábban több száz, vagy több ezer dalt, és ez a sok ezer dal egy tapasztalattá állt össze. Arról, hogy mi a zene, miről szól a zene, mit közvetít a zene. Mi az, amire oda tudnak figyelni, amitől mások leszünk, mint a többi tucat­zenekar. Meg kellett csinálni egy stílust. Megvoltak az attribútumok, meglettek a gidácskák, ami megint egy különleges dolog volt. Azon gondolkoztunk Attilával, hogy lehetne más retorikával beszélni a dalokban, mint ahogy a többiek csinálják. Másfajta zenével, hangszínekkel játszottunk, más lett a filozófiája az R-GO-nak. Valószínűleg ez a titok. Nem tudjuk a titkot, a Valmarral se tudtuk. Az Úristen című dalunkról épp ma beszéltünk Marics Petivel, hogy már meghaladta a 36 milliós nézettséget. Ez egészen hihetetlen egy 9,5 milliós országban. 

– Hogyan kezdődött az együttműködés a Valmar együttessel, akik az R-GO előtt adtak koncertet az Erődfeszt színpadán? 
– A két zöldfülű, Valkusz Milán és Marics Peti megkeresett engem. Meghallgattam a számukat, azt mondtam, van ebben valami. Áthívtam őket a lakásomra, ők megmutatták telefonon a dalt. Mondom: telefonon? Azt hittem, hogy hifitornyot hoznak, vagy valamit, de nem. Láttam, hogy két abszolút mai, trendi kölyök, akik jól néznek ki, és van ebben a bemondásban valami úristen. Kérdezték, hogy engem nem zavar-e ez a szöveg vallásos emberként. Nem, ebben az ételemben nem zavar. 

– Ballonkabátját mindenki a színpadon, távolról szokta látni. Honnan szerezte be, illetve milyen jelvények vannak rajta? Látom, az egykori Tatabányai Bányász Sport Club jelvénye is rajta van. 
– Ezt a kabátot 1983-ban vettem, New Yorkban, egy olyan helyen, ahol a Vietnamot megjárt katonák ruhái közül lehetett válogatni. Bele volt írva a belsejébe, hogy John­son őrmester. A jelvényeket meg kapod, rajongók adják, van, ami már rározsdásodott a kabátra. Rajta van például a béke jele, azt jelzi, hogy Ukrajna és Oroszország között legyen béke. Mint ahogy Környei Attila is mondta, a sportklub jelvénye Tatabányáról van, de nem emlékszünk a történetére, mindent nem tudunk azért. Nagyjából nincs ebben ideológia, de vannak olyan jelvények, amelyek direkt kerültek rá.