Hétmázsás bivalyok élnek a legnagyobb békességben Tatán

A Naszályi úton, a Réti-tavak mögött van a két házi bivaly, Vezér és Villám otthona. A pajta és a mellette elterülő kis tó villanypásztorral körbe van kerítve, de a hatalmas jószágoknak eszükbe sincsen kimenni kényelmes lakóhelyükről. Ha melegük van, belefekszenek a tóba, ha zord az idő, bevonulnak a pajtába. De legboldogabbak akkor, ha gazdájuk, Sahin Gábor bemegy hozzájuk és megkapják a napi simogatást és paskolást, amit hálás nyalogatással köszönnek meg. 

– Amerre megyünk, ott biztos, hogy nagy látványosságot keltünk – mondja. Nemrég elmentünk Vértesszőlősre egy bemutatóra. Vezért és Vilit a szekér elé fogva három óra volt az út. Tatán akkora látványosságot okoztunk, hogy le is videóztak minket, az egyik közösségi oldalon már több mint 75 ezren látták a felvételt. Az autósok azért nem mindig örültek nekünk. A Keszthelyi útról a Május 1. útra egy teljes zöld lámpa alatt tudtunk kifordulni – emlékszik vissza a kalandos útra Gábor, aki patkolókovácsként dolgozik. 

– Napi szinten lovakkal foglalkozom, ezért szerettem volna valami más állatot, ami kihívást jelent számomra. Így találtam rá a bivalyokra. Elmentem egy gulyához megnézni az állatokat, a felszereléseiket, hogy megismerkedjek a tartásukkal. Először Vezér érkezett meg hozzám, de mivel nem tűrt meg maga mellett semmilyen állatot, úgy gondoltam, egy másik bivalyt is hozok. A két herélt két éve él együtt és nagyon jól kiegészítik egymást, mindegyik külön egyéniség. Ami közös bennük, a hatalmas türelmük és szeretetéhségük. Ahogy bemegyek hozzájuk, már bújnak a kezem alá és követelik a simogatást – mutatta szelíd kedvenceit a kovács. 

Közben a két jószágot befogta a szekér elé, hiszen a gyerekek nem hagyhatták ki, hogy kipróbálják a bivalyfogatot. A két állat nyakába saját készítésű jármot rakott. Mint elmondta, sokkal egyszerűbb befogni őket, mint a lovakat. Nem kell kantár meg zabla, a jármot egy nagy vaspánttal kell csak rögzíteni. Vezér meg Vili pedig már rutinosan dugták a fejüket a szerszámba és álltak be a szekér elé. Mint kiderült: az orrukban levő karika segítségével lehet őket irányítani. Behelyezésük csak annyira fáj, mint nekünk egy fülbelövés, utána pár hétig érzékeny a helye, csak a teljes gyógyulás után terhelhető. Utána azonban már egyáltalán nem zavarja őket a különös ékszer. 

– A két bivaly egy kisebb traktor erejével felér. Könnyedén elhúzzák a szekeret, vagy szántják fel a földet. Nemrég mértük meg a súlyukat. Besétáltam velük Naszályra, ahol egy traktormérlegre állítottam őket. Egyenként hét má­zsát nyomnak, de még nőni fognak. Mindent meg tudnak csinálni, amit az igáslovak is, viszont olcsóbb a tartásuk. A bivalyok nem szeretik az abrakot, csak szénát esznek. Tavasztól őszig nem is költök az etetésükre, a lekaszált füvet kapják – magyarázta Gábor, aki szívesen lát minden érdeklődőt a kis birtokán. 

– Mivel több lovardával is kapcsolatban vagyok a munkám miatt, sokszor látogatnak hozzánk a nyári táboraikkal. De előfordul, hogy magánszemélyek is eljönnek hozzánk, mert kíváncsiak a bivalyokra. Szívesen megmutatom nekik őket és mesélek róluk. Többen is azzal keresnek meg, hogy fontolgatják a tartásukat – mondta Gábor.