Jó kezekben hagyja a tatai dandárt Lőrincz Gábor parancsnok

Mint ahogyan arról már beszámoltunk, új vezetőt neveztek ki a tatai dandár élére. A leköszönő parancsnok, Lőrincz Gábor péntek reggel adta át az alakulat zászlóját utódjának, Tóth István ezredesnek. A dandártábornok többek között a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokságának lesz a parancsnok-helyettese. Ez azt jelenti, hogy hét szárazföldi katonai szervezetnek a kiképzésével, fejlesztésével, szakirányításával kell foglalkoznia.

Lőrincz Gábort 1992-ben hadnagyként kezdte katonai pályafutását a tatai dandár harckocsizászlóaljánál. Majd több beosztásban Székesfehérváron, Szentendrén és Budapesten dolgozott. Iskolái nagy részét az Amerikai Egyesült Államokban végezte, és négyéves NATO beosztását is ott teljesítette. Misszióban járt Afganisztánban és a Nyugat-Balkánon. 2019 januárjában nevezték ki a tatai lövészdandár élére. Kitűzött feladatait egy láthatatlan ellenség, a Covid is nehezítette.

– 2019-ben, az akkori vezetés azt szabta nekem feladatul, hogy teremtsem meg a Zrínyi Haderőfejlesztési Program kialakításának a feltételeit a helyőrségben. Az infrastruktúrát, a vezetési, a személyügyi és logisztikai feltételeket. Úgy, hogy a dandár készen álljon az új haditechnika fogadására és rendszerbeállítására – kezdte a dandárparancsnok, aki úgy érzi, tudták volna kicsit jobban is csinálni. Azonban ez egy nagyon nehéz időszak volt. 

– Ha arra a két évre gondolunk, amit a Covid nagyon súlyosan meghatározott számunkra, mind a német haditechnika gyártása, mind az itthoni körülmények azt adták, hogy minden lelassult, leszűkült. Egy nagyon komoly korlátozó rendszabályok között kellett nekünk a fejlesztési tevékenységeinket megvalósítani. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy sikerrel jártunk a dandárral együtt. A célom az volt,  hogy a nehéz erőknek, a nehéz alakulatoknak a 20-25 éves amortizációja után a tatai katonának ismét legyen tartása, ismét felemelt fejjel tudjon szolgálni. Ismét fontosnak, megbecsültnek érezze magát a honvédelemben és a társadalomban is. Úgy érzem, ezt sikerült elérnem – mondta a volt parancsnok, aki szerint az volt a legnehezebb feladat, hogy motiválja a katonákat, higgyenek a haderőfejlesztésben, abban, hogy ez fontos.

– 2019 végén már megkaptuk a kézifegyvereket, és még év végén át tudtunk állni a pisztolyokra, a CZ-Bren gépkarabélyokra. Megérkeztek az új hátrasiklás nélküli páncéltörő gránátvető lövegeink. Ez rögtön adott egy lökést, mi is elindultunk. Nagy hangsúlyt fektettünk a katonák személyi felszerelésére, a páncélos overál, a bőrkabátok bevezetésére – folytatta a dandártábornok, aki azt is elárulta, hogy őt fiatal tisztként a legtöbb bántalom a személyügyi szakterület, a pénzügy és a logisztika területén ért. Akkor még arra gondolt, ha ő lenne a parancsnok, másképp csinálná. Erre most meg volt a lehetősége.

– Azt akartam elérni, hogy egy szürke, humánerőforrás-gazdálkodássá silányult szakterületből ismét a személyek, a katonák ügyei legyenek fontosak. Minden katonát önállóan tudjunk vizsgálni, velük tudjunk foglalkozni. Akár az életkörülményeit, a beiskolázását, a beosztásba helyezését, az előmenetelét vesszük alapul. Az étkezésnél be tudtuk bizonyítani, hogy abból az összegből, amit a Magyar Honvédség az élelmezésre szán, abból nagyon minőségi étkezést lehet megvalósítani. Ehhez kell egy olyan csapat, kezdve a logisztikai főnökön át az élelmezés szolgálatig, a konyhafőnökön, vagy akár a konyhai kisegítőkig bezárólag, amely ezt az ellátási láncot biztosítani tudja – magyarázta Lőrincz Gábor, aki nagyon büszke rá, hogy a laktanya étkezdéjének jó hírét tudták vinni a város gasztronómiai eseményén is.

A parancsnok ezután kitért a személyi állomány fejlesztésére is. Kiemelte, hogy a toborzással az egész honvédségnek nagyon nagy gondja van. Ezen a mostani háború sem segít. Pedig most, a haderőfejlesztéshez képzett, erős, intelligens, hazaszerető, lojális katonákra van szükségük. 

– A hazaszeretetet, a haza iránti elkötelezettséget erősíteni kell. Ennek az óvodában kell kezdődnie. Ez nem megy úgy, hogy mi megpróbálunk toborozni 20 éves fiatalokat. A harminc alatti állománynak a fizikai állapota elszomorító. Ha összességében nézem, a statisztika nem hazudik. Ugyanez van fejben is. A mostani fiatal generáció gyorsan vált, a 10 ezer forint különbségért már otthagyja a munkahelyét – osztotta meg tapasztalatát a dandártábornok, aki szerint hatalmas a fluktuáció.

Hozzátette, hogy jelenleg a Magyar Honvédségnél mintegy 17 százalék a katonanők aránya, és nagyon sok tekintetben jobbak mint a férfiak. Ez nagyon riasztó. Nagyon céltudatosak, fegyelmezettek, mind a tanulásukban, mind fizikailag. A dandártábornok saját tapasztalatai szerint a katonanők alkalmasak gép és harcjármű vezetőnek. Azt mutatja a statisztika, hogy a nők óvatosabban vezetnek, jobban vigyáznak a gép és a harcjárművekre, hosszabb távon megbízhatóbbak, mint a férfiak.

Lőrincz Gábor a most zajló ukrán háborúról is beszélt.

– Úgy gondolom, hogy mind  a kormányzat, mind a honvédelmi tárca felkészült erre a veszélyre. A katonai szervezetek pontosan tudják, hogy mi a szerepük ebben a tervben. Tatára egyébként nagyon fontos szerep hárult, egy többnemzeti zászlóalj harccsoport vezetése rájuk esett. A parancsnoki állomány olaszokból, horvátokból és amerikaiakból tevődik össze a magyarok mellett. Ez itt Tatán települ. A zászlóalj harccsoport pedig szakképesítésnek, fegyvernemeknek megfelelően az ország egyéb területein helyezkedik el. Időről időre a tatai zászlóalj vezetés összefogja őket és közös kiképzést hajtanak végre, A legutóbbi hadgyakorlaton, ami most ért véget szeptember végén, történt meg ennek a zászlóalj harccsoportnak az értékelése. Elérte a harcképességet, de a végső szót a NATO parancsnokság fogja kimondani – szögezte le a parancsnok, aki szerint jó kezekben marad a tatai dandár.

– Úgy gondolom, hogy minden területen elkezdtük a fejlesztést. Van mögöttem egy helyettesi garnitúra, amely pontosan tudja, hogy mi a kijelölt irány. A helyettesek tudják támogatni az új parancsnokot, hogy ezeket a szálakat fel tudja venni. Úgy gondolom, mivel Tóth ezredes is egy régi harckocsizó ember, ismerik a tataiak, elfogadják, nem lesz nehéz dolga - bizakodott Lőrincz Gábor dandártábornok, aki szeretne a későbbiekben is kapcsolatban maradni a tatai dandárral és szívesen vissza fog járni a város eseményeire.