Az esztergomi marógépgyár dolgozói 30 év elteltével is összetartanak

A szervezőktől megtudtuk, hogy először nyugdíjas összejövetel ötlete merült fel, de aztán úgy vélték, hogy érdemes lenne nagyobb léptékben gondolkodni. Így aztán azokat is szerették volna elívni a találkozóra, akik nem a harminc éve megszűnt gyárból vonultak nyugdíjba, illetve azokat is, akik egykor „csak” tanulóként dolgoztak ott. Így aztán mindenkit szeretettel vártak, akinek volt valamilyen kötődése az egykori vállalathoz, aki „volt Marógépgyárosnak érezte magát”, sőt a hozzátartozókat is szívesen látták.

Mármarosi Győző – aki a hajós egylet elnöke és aki 39 éven át dolgozott a SZIM-nél – elmondta, hogy a csónakház a gyár támogatásával épült fel 1988-ban, így nem is kereshettek volna jobb helyszínt az összejövetelnek. A klub minden költség nélkül biztosította az épület mögötti területet a résztvevők számára, ahová egy kis bolt is kitelepült, így üdítőt, kólát, sört, de akár kávét is lehetett fogyasztani a csónakháznál.

Osváth Józsefné, a találkozó egyik szervezője elárulta, hogy nagy feladatra vállalkoztak, hiszen azt sem tudhatták, hogy ténylegesen hányan fognak eljönni. Előzetesen mintegy 100-an jelezték részvételi szándékukat, a találkozó napján a létszám a kora délutántól alkonyatig tartó időszakban 75-95 fő között alakult.

A SZIM Marógépgyár híres volt összeszokott, jó kollektívájáról, amit az összejövetel remek atmoszférája is visszaigazolt. Osváth Józsefné elmondása szerint megható érzéssel töltötte el őket az, ahogy a régi kollégák felismerték egymást, majd a kötetlen beszélgetések során előkerültek a közös szívmelengető történetek is. Vidám hangulat uralkodott a helyszínen, ahová a piknik jelleg jegyében mindenki a kedvének megfelelő süteménnyel és egyéb finomságokkal érkezett. Előkerült egy saját készítésű bor is és a jelenlévők ittak egyet arra, hogy jövőre ismét találkoznak.