Mozarton túl is van élet a salzburgi csodavilágban

A városba rendkívül egyszerű vonattal eljutni, az út éppen tűrhető hosszúságú. Az állomás közvetlen környezetét elhagyva Salzburg meglehetősen élhető városnak kezdett tűnni, ahol mindenki szívesen biciklizik, nincs elviselhetetlen dugó az autók miatt, ráadásul a tisztaság is irigylendő.

Először a Mirabell-kertet jártuk be, ahol a turistákon kívül rengeteg kertész is dolgozott, így hamar kiderült, a csodás növényvilágot nem a szél hordta össze, hanem komoly munka rejlik mögötte. Ezt követően szívtunk egy kis magaslati levegőt. A Mönchsberg tetejére a hegy gyomrában kialakított lifttel lehet feljutni, ahol páratlan panoráma nyílik a városra. Egyetlen helyről szebb csak itt a kilátás, a Hohensalzburg erődből, ahová gyalog is fel lehet menni, de a kényelmet kedvelőknek javasolt inkább a felvonót választani, ami Salzburg-kártyával ingyenes.

A Salzburg-kártya kiváltása egyébként több mint ajánlott, mert a 72 órára érvényes árát másfél nap alatt „ledolgozza” az ember, és nagyjából nincs olyan hely, ahová ne lenne vele ingyenes a belépés. Az erődben több múzeum is található, a Marionette Museummal kapcsolatban pedig elég nagy elvárásaim voltak. Sajnos itt egy kicsit csalatkoznom kellett, mert a legtöbb bábú új és mérhetetlenül giccses, pedig arra számítottam, hogy régi, kissé megkopott marionetteket látunk majd.

A második napot korábban kezdtük a tervezettnél, mert tűzriadóra ébredtünk a hotelban. A riasztás szerencsére téves volt, de legalább időben elindultunk az Untersbergbahn­hoz, amely az Untersberg hegyre vezet fel. Szinte sarki hidegre készültem a hegy tetején, valójában azonban nagyon kellemes, 20 fok körüli idő volt. A hegyen hatalmas túrákat is lehet tenni, mi inkább maradtunk a kisebb sétánál, de ez idő alatt is csodás növényeket, tájat és egy bányászati emlékművet is láttunk.

A napot a hellbrunni állatkertben folytattuk, amely szintén hegyek között helyezkedik el, olyasfajta környezetben, amire azt mondja a turista, hogy na, lennék itt állat! Láttunk teknőscsatát, vízparton tűnődő vízidisznót és úszkáló medvét is, majd átsétáltunk a Hellbrunni kastélyba, amely Markus Sittikus herceg­érsek rezidenciája volt. Ez a hely minden várakozásomat felülmúlta. Először is megdicsérték a Vénusz születését ábrázoló cipőmet a múzeumi boltban, ráadásul ezzel a felkiáltással: „Schönste cipő heute!”, azaz a „legszebb cipő ma”. 

Maga a kastély is nagyon szép, de a legélvezetesebbek a vízi játékok. Sittikus jó humorú ember lehetett, aki vendégeit azzal szórakoztatta, hogy különféle helyszíneken eláztatta őket. A leglátványosabb talán a kerti asztal székekkel. A gyanútlan látogatók helyet foglaltak, de ülepük alól hirtelen vízsugár tört fel. De van itt vízzel működő színház, csodás szobrok, a túra végére pedig garantáltan senki sem marad szárazon.

A Stiegl sörfőzdében megkóstoltuk a legújabb sörkülönlegességüket, valamint a sörkészítés folyamatát is megismertük. A visszafelé úton pedig eláztunk, mert Salzburgban tényleg bármikor eshet. 

Nem hagytuk ki a karácsonyi múzeumot, ami a nyári időszakban egészen különös élmény, viszont a világháború idejéből származó karácsonyfától, a fegyvereket formáló díszektől, katonai ruhás Mikulástól kissé elszomorodtam. Az időbe pedig Mozart szülőháza, számtalan wiener schnit­zel és a sétahajózás a Salzach-on is belefért, így élményekkel telve tértünk haza, hogy visszazökkenjünk a csodavilágból a mindennapok valóságába.