Tata és Szőgyén 140 kilométeres kerékpárostúrával fűzték szorosabbra a kapcsolatot

Tata és testvértelepülése, Szőgyén, sok éve sok szállal fűzte össze kapcsolatait. A június ismét különleges találkozásokra adott lehetőséget: Szőgyénből Tatára érkező kerékpárosok találkoztak össze a tatai fiatalokkal, és együtt indultak útnak Szőgyénbe. 

A hagyományos kerékpártúra ötlete 11 éve született meg, amikor is tatai diákok kezdeményezésére először tették meg a 140 kilométeres távot – oda és vissza. Idén a hosszú útra a Jávorka szakközépiskola, a Színes Iskola és a Tatai Diákotthon diákjai vállalkoztak. A Tatától 70 kilométerre fekvő partnertelepülésre Komáromon keresztül vezetett az út, a kerékpároscsapatot ezúttal dr. Varga András, Tata város képviselője vezette. 

A tatai küldöttség először Léva várát járta be, ahol egykoron Dobó István is várkapitány volt, egri sikereire tekintettel. A kerékpárosok ugyancsak Léván kerültek játékos környezetbe, hiszen az Atlantis Központ palotaként fogadta a vendégeket. 

A szőgyéni vendéglátók megmutatták értékeiket: az összetartozás jegyében énekléssel párosított ünnepi koszorúzást tartottak Smidt Róbert alkotásainak megtekintésére. A „Miért” alkotásnál Elekes Fanni énekelt, majd a tatai csapat részletet énekelt Presser Gábor–Adamis Anna musicaléből. Smidt Veronika kulturális referens és Leboc Szabolcs képviselő kísérte fel a tatai fiatalokat a Fehér kereszthez, ami a Mária-úton található. A kapcsolatot tovább ápolva a résztvevők a kiránduláson megtekintették a tatai és szőgyéni fiatalok Zsebszendvics könyv alkotási folyamatairól készült filmet. A turisztikai könyv megvalósítása szimbolizálja a partnerséget a két település szakemberei, fiataljai, valamint intézményei között. 

Dr. Varga András, a túra vezetője elmondta: a túra nemcsak a kapcsolatápolásra, az elcsendesülésre, a szép tájak barangolására is kiválóan alkalmas. 
– Az immár hagyománnyá vált Tata–Szőgyén kerékpártúrákon az első alkalomtól kezdve vezethettem az elszánt kis csapatot, akik vállalták a szőgyéni dombok leküzdésének nehézségeit is. Ez a tizedik túra, melyet – a veszélyhelyzet éveitől eltekintve – minden évben a tatai és szőgyéni önkormányzattal és a tatai diákönkormányzattal közösen szerveztünk. A mostani túrán újra lenyűgözött a természet: a lágyan ringó gabonamezők, a virágpompába öltözött rétek, a háborítatlan négylábú és szárnyas vadak. Így kerékpárral részeseivé és részeivé válhattunk ennek a csodának – mondta. 

– Legjobban mégis a testvérbarátság érintett meg, amely magától értetődő természetességgel ezer szálon köt össze bennünket: a szőgyéni és tatai fiatalokat, felnőtteket, kerekezőket, vendégül látókat és a meghívást elfogadókat egyaránt. Otthon éreztük magunkat. Hálásan köszönöm ezt a találkozást minden szőgyéni és tatai szervezőnek, résztvevőknek, azoknak a gyerekeknek, akik elfogadták meghívásunkat, társaságunkat, akikkel közösen megélhettük összetartozásunkat egymással, a tőlünk sikertelenül elszakítani akart nemzettestvéreinkkel és gyönyörű szülőföldünkkel – tette hozzá.