Szakkör hozta össze a közösségeket a Kenderkében

Ahogy azt a szervező néptáncegyesület elnökétől, Hulinné Gyenizse Judittól megtudtuk, a Tudásunkkal kézen fogva elnevezésű projekt részeként heti rendszerességgel találkoztak a résztvevők, a két külön foglalkozásnak pedig közös metszéspontja is volt.

− A célunk a közösségek újraépítése volt a Covid-időszak után, hogy újra összejöjjenek az emberek, mindezt pedig hasznos tevékenység köré szerveztük. A karácsonyi időszak kiemelt volt, akkor volt a legnagyobb a résztvevők száma. Ütőfával is megtanultak mézeskalácsot készíteni. Húsvétkor a vesszőfonással és a kalácskészítéssel foglalkozók közösen kézműves foglalkozást tartották a gyerekeknek, ahol ajtódíszek, tojás formájú mézesek is készültek például − részletezte az egyesületi elnök, akitől megtudtuk, hogy a céljukat elérték, sőt, új barátságok is szövődtek, pezsgő élet alakult a szakkörök köré, kis közösségek alakultak ki.

A legtöbb mézest és vesszőből készített díszt, alkalmatosságot természetesen hazavitték a szakkörösök, de egy kis kiállítást is összeállítottak. Ez a Kenderke emeletén, a kézműves teremben, az úgynevezett éléskamránál kapott helyet. Az installáció részei a már említett vert mézesek, az ajtódíszek, valamint anyák napi apróságok is, mint megmutatták nekünk. Azóta pedig a vesszőfonók tárlatával is bővült az installáció.