Otthon érzi magát a tatabányai lakótelepeken Fura Csé, a Follow the Flow frontembere

Kisebb színpadon, mint amihez szokott, és jóval szűkebb hallgatósággal, mint a koncertjein ült le beszélgetni a Huzat című sorozat meghívott vendégeként május 12-én délután a Kortárs Galériában Molnár Csaba, vagy ahogyan többen ismerik: Fura Csé zenész, rapper, dalszövegíró, a Follow the Flow formáció frontembere.

A nyitókérdésre érkezett válaszból rögtön kiderült az amúgy kikövetkeztethető infó, hogy a választott művésznévben a „Cs” Csabát, a Fura pedig a különcséget jelenti immáron 18 éve. De hogyan lett ez a Fura Csé nevű rapper Csabiból, a tatabányai kissrácból? Nos, erre is választ kapott a közönség.

Minden a focival kezdődött, Csabi életét és napjait ez töltötte ki. Aztán történt egy baleset, amelyet Fura Csé ma a szerencsés jelzővel illet. Az energiával és ambíciókkal felvértezett fiúnak teljesen szétment a térde. Csupán 13-14 éves volt ekkor, és a napjait, pontosabban az abból elfocizott órákat valami mással kellett kitölteni. Szerette a rapzenét, így hát azt gondolta, innentől rapszövegeket fog írni.

Korán kiderült, hogy ehhez tehetsége is van, úgyhogy innentől csak folytatnia kellett, amibe belevágott. A szövegírás és a színpadi jelenlét az elejétől összefonódott nála, miközben hirtelen tágult ki a világ: iskolai fellépések, debütálás tatabányai rapzenekarok előzenekaraként, bulik más városokban. Sorra és felgyorsulva követték egymást az események. 

A nagyanyám is rappel.

– idézi fel Csabi a már gyerekkorában elterjedt mondást a Huzat közönségének. Majd hozzáteszi, ma már azt gondolja, a semmiről rappelt 3-4 évig több száz szövegen keresztül, ami viszont egy nagyon hasznos időszak volt a számára. Ekkor tanulta meg a műfaj sajátosságait, és találta meg a flow-ját, ami egy rapper életében nagyon fontos dolog.

Flow a rap világában - A rapben a legfőbb erény nem más, mint a jól megírt szöveg és annak pontos felmondása. Ha valaki technikailag kifogástalan, jó ritmusú, találó rímekben végződő dalszöveget ír, és ezt a zene ütemének megfelelő tempóban, kifejezően adja elő, akkor neki „jó a flow‑ja”, azaz a hallgatóját magával ragadja az előadásával.

Fura Csé szerint van egyfajta szerencsefaktor egy rapper vagy zenekar életében. Mégpedig az, hogy megtalálja-e a közönségét vagy inkább: a közönsége megtalálja, felfedezi-e magának őt.

Egyedi leszel, meglesz a flow-d, és abban a másodpercben felismerhető vagy, hogy megszólalsz. Aztán már csak rappelsz, és egyszer csak elkezdenek szeretni, pedig akkor éppen semmi nem történt vagy változott. 

– mondja a frontember, akinek a pályafutása a tatabányai Feenoocchiz zenekar egyik tagjával is összefonódott, ám a Follow the Flow zenekarral, annak is a jelenlegi felállásával ért révbe. A Fura Csé, BLR, Szakács Gergő trió számára a legnagyobb áttörést a Nem tudja senki jelentette. A dal jelenleg 65 millió megtekintésnél jár a Youtube-on, és ezzel a mai napig a Follow the Flow legsikeresebb száma. Fura Cs. szerint azonban a YouTube csak egy platform és a megtekintés csupán egy adat, hiszen dalaik például a zenehallgatásra sokkal alkalmasabb Spotify-on is tarolnak.

Mint mondja, ma a népszerűségnek nem a rádiók lejátszásai, hanem ez, de még inkább a zenekarok fő bevételi forrását jelentő koncertek közönségszáma a fokmérője. A rappzene bölcsőjét jelentő, klasszikus értelemben vett undergroundról pedig úgy gondolja, ma már nem létezik, hiszen az előadók folyamatosan ezeknek a számoknak a bűvöletében élnek és alkotnak, ezekhez mérik magukat, és akár saját ízlésvilágukat átlépve is idomulnak a kereslethez.

Csabi szerint a szövegeket nem ő találja ki, inkább érzi azt, hogy a szövegek találják meg őt, mintha csak nekirepülnének a fejének a szavak, úgy, hogy aztán benne állnak össze egy egésszé. A Covid időszaka alatt azonban meg kellett tapasztalnia az alkotói válságot is, ami így az egész zenekar számára nehéz időszak volt.

Szakács Geri és BLR mintha kicsit örültek is volna a bezártságnak. Ők elég zárkózott srácok, tök jól elvannak otthon, szinte meditatív állapotban, végignézve, ahogy megcsípi őket egy szúnyog. Én viszont szeretek társaságban, emberek között lenni, inspirálódni is így tudok. Ez nálunk, miattam át is ment egyfajta alkotói válságba, hiszen a dalaink úgy születnek, hogy Gergő ír egy halandzsa hangmenetet gitáron, amire én írok egy dalszöveget magyarul. Csakhogy ez a rész elmaradt, mert én a négy fal közé zárva nem írtam neki szöveget.

– árulja el Csabi, hozzátéve, Gergő és ő olyanok az alkotásban, mint két ember, akiknek csak fél lába van, de mindegyiknek éppen az a lába van meg, ami a másiknak hiányzik, összeállva pedig tökéletes egészet alkotnak.

Tatabányához fűződő viszonyáról Fura Csé úgy fogalmaz, nagyon fontos neki a város, a mai napig itt lakik, és úgy érzi, a jellemfejlődésében óriási szerepe volt annak a szocializációnak, ami itt érte őt a barátai és a tatabányai lakótelepek által.

A mai napik érzékenyen tudok tekinteni rájuk, akkor is, ha egyáltalán nem szépek. De nekem ezek a házak adtak mindent, ami vagyok. Nagyon boldog gyerekkorom volt, és ebben óriási szerepe van a tatabányai lakótelepeknek, fontosak az életemben a mai napig, nem is nagyon szeretnék elmenni innen, úgyhogy, mondhatni lokálpatrióta vagyok.

– definiálja magát a frontember, aki, ha lenne ilyen felkérés, örömmel részt vállalna a város kulturális életének felpezsdítésében is. Amikor pedig Sopotnik Zoltán a „huzatos” beszélgetés zárásaként személyes terveiről kérdezi, Fura Csé úgy fogalmaz, hogy – akár csak gyerekként–, ő most is csak boldog szeretne lenni, ha nagy lesz.